3. fejezet - Szomor� f�z

Kopors�m el�tt �lltam. Rettegtem, hogy bele kell fek�dn�m. Tudtam hogy az �n �rdekem, de rettegtem. Soha nem gondoltam, hogy 28 �vesen meg lesz a kopors�m. Lestat hozott nekem egy ’�gyat’ ami megv�dett addig, m�g er�m telj�ben nem leszek. A kopors�mra Louis neve volt v�sve.

-         Ez az �v� volt? – k�rdeztem csod�lkozva �s �reztem, ahogy kicsit el�rz�keny�l�k

-         Igen dr�g�m. Itt aludtak azzal a kis cafk�val. – l�pett mell�m Lestat �s megfogta v�llam. El�sz�r nem tudtam kire, c�lozz a kis cafk�val, de azt�n r�j�ttem, hogy Claudia – ra gondol a gyermekre, aki majdnem elvette �let�t.

-         �rtem… - bel�ptem a kopors�ba �s reszketve elfek�dtem. – viszl�t! – magamra h�ztam a fedelet meg se v�rva, hogy a v�mp�r sz�lhasson.

  A nappal sor�n Louis – r�l �lmodtam. L�ttam, ahogy megjelenik a v�rban �s megk�zd Lestat – tal aki a v�remet akarja. �gy �reztem a harc �r�k� tart azt�n mikor eld�lt volna a csata �hs�gem felvert. Kil�ptem az �gyamb�l. Kint korom s�t�t volt. Lestat kopors�ja m�g z�rva volt. Arra gondoltam nem is baj. Jobb a b�kess�g. Elindultam fel a l�pcs�n, azt�n ahogy fel�rtem kil�ptem a v�rb�l. Ahol eddig azt hittem v�z van egy h�d volt, ami a partra vezetett. �tl�ptem h�t a hat�rt. Megigaz�tottam v�llamon a k�penyt, amit hirtelen magamra h�ztam �s v�g�l magabiztosan neki v�gtam, �jjeli vad�szatomnak. Nem kellett sokat mennem m�ris megpillantottam egy szerelmes p�rt. A fi� maximum 17 lehetet a l�ny pedig 15. Kil�ptem a fa m�g�l ahonn�t megl�ttam �ket.

- J� est�t! – k�sz�ntem fagyaszt� mosollyal arcomon. A fi�nak hat�sos volt mert azonnal elengedte a l�ny derek�t. A l�ny is felfigyelt r�m.

- Seg�thet�nk h�lgyem? – k�rdezte a le�ny �s l�ttam, ahogy megremeg l�tv�n engem.

- Oh nos… esetleg szolg�lhatnak valami �tellel… - mondtam megfontoltam – Tudj�k 1 napja �hezzem j�l j�nne az �tel. – sz�ltam neg�des mosollyal az arcomon.

- Sajnos nincs semmi �tel�nk �s most eln�z�st – a l�ny elindult fel�m. �n megfogtam v�ll�t �s �gy sz�ltam:

- Eln�z�st, de nem! – beleharaptam nyak�ba �s l�ttam, ahogy a gyermek f�jdalm�ban egy hang nem j�n ki tork�n. Mikor m�r eleget sz�vtam v�r�b�l, eldobtam magamt�l. A fi�ra n�ztem, aki holtra v�lt arccal figyelt engem. 1 m�sodperc m�lva nyak�n�l teremtem �s elkezdtem sz�vni a sz�momra �des nekt�rt. Miut�n v�geztem vele is szomjam nem csillapodott, de k�ptelen voltam m�g valakit meg�lni. A k�vetkez� pillanatban tapsot hallottam h�tam m�g�tt. Lestat �lt az egyik f�n �s tapsolt. Nevetett b�sz szomj�s�gomon �n, pedig �rtetlen�l �lltam el�tte. Megvontam v�llam �s tov�bb indultam, de � m�ris ott volt mellettem �s k�rdezet:

- Isteni igaz?

- Micsoda? A v�r?

- Igen… - mosolygott a v�mp�r

- Ezek nem csillap�tott�k szomjam – mutattam a k�t halott fiatalra �s mentem tov�bb. K�zben n�ha Lestat – ra pillantottam, aki kinevetett m�rhetetlen v�gyam miatt.

- Louis el�t�lne t�ged. � nem szeret embert �lni. – nevetett a v�mp�r majd �tkarolt – Nekem viszont tartozol dr�g�m. – hangja komolyabb lett, de k�l�n�sebben nem izgatott mi�rt.

- Neked? M�gis mivel? – k�rdeztem, �s megvet�en n�ztem r�. K�zben elhaladtunk egy mulatoz� f�rfi bag�zs mellett, akiknek �des v�r illata megcsapta orrunkat.

- Ne viccelj dr�ga, tudod nagyon j�l. Ki akarom �lni f�rfi v�gyaim…

- Egy �jszak�s kaland voln�k! – k�rdeztem, �s �reztem sz�vem, megszakad

- Bel�led soha nem lenne el�g… - mondta a v�mp�r �s megcs�kolta kezem.

- Aha… persze! Most megbocs�ss! – felugrottam az egyik f�ra �s onn�t figyeltem a t�voz� f�rfi band�t. Illatuk �des volt �s nyugtat�… ut�nuk eredtem h�t.

----------------------*---------------------

M�g b�ven az �jszaka sor�n visszamentem a v�rba, de szomjam m�gsem csillapult teljesen. Mivel m�g �reztem sok id�m van,  hajnalig, �gy d�nt�ttem k�rbe n�zzek. Lestat – ot nem l�ttam eg�sz �jszaka. A v�r folyos�i megsz�ml�lhatatlanok voltak �s alig b�rtam szusszal a sok labirintust. V�g�l el�rtem egy terembe, ahol rengeteg festm�ny volt. Hol egy – egy f�rfi hol n�k �s hasonl�k. Az egyik festm�nyben felismertem Lestat k�p�t. A mellette fekv� k�pen egy f�rfi volt. A k�p alj�n ez a n�v szerepelt: Marius, Lestat mestere. �gy h�t �t is megismerhettem. Szeme kikerekedet, amikor megl�ttam az oly sokszor emlegetett Akasah festm�ny�t. Val�ban hasonl�tottunk, de az�rt annyira m�gsem. V�g�l az utols� k�phez �rtem. Egy f�z volt rajta, amely mag�nyosan �llt egy vir�gos r�ten. A k�p c�me tal�l�an a Szomor� f�z. Megtetszett a k�p nagyon is. Elb�v�lt sz�ps�ge. Az viszont nem tetszett, hogy ami el�sz�r eszembe jutott r�la az Lestat volt. Sok�ig csod�ltam m�g a k�pet. Egy kis id� eltelt�vel m�r a f�ld�n �lve n�ztem. V�g�l l�gy, selymes �s nyugtat� kezek �rint�s�t �reztem arcomon.

-         Neked is a Szomor� f�z sz�rta ki szemedet! – sz�lt Lestat �s le�lt mell�m a f�ldre. R�n�ztem �s eleresztettem egy gyeng�cske mosolyt, vagy valami hasonl�t.

-         Gy�ny�r� �s tudod ki jutott r�la eszembe? – nem tudom mi�rt tettem fel a k�rd�st, pedig nem akartam r�la sz�lni a v�mp�rnak.

-         Louis?

-         Nem. Te! – sz�ltam �s l�ttam a v�mp�r arc�n a meglep�d�tts�g jeleit �s ezek most �szint�k voltak.

-         Val�ban? �rdekes. �n mikor el�sz�r l�ttam… akkor… nem… ink�bb nem mondom.

-         Ugyan m�r! – b�ktem oldalba – Mond el k�rlek!

-         Na j�… magamat l�ttam – mondta �s lehajtotta fej�t – Tudod mit jelk�pez ez a festm�ny?

-         A mag�nyt? – k�rdeztem �s Lestat arcrezd�l�seit figyeltem.

-         Pontosan. – hallottam ahol nyel egy nagyot. Megsajn�ltam. Megesett rajta a sz�vem. Kezemre n�ztem mely most sim�bbnak t�nt, mint valaha:

-         Most hogy itt vagyok… m�g mindig mag�nyos vagy?

-         Ha! Nem is engedsz magadhoz k�zel. Hogyne lenn�k az? – k�rdezte �s egyenesen szemembe n�zett.

-         Tudod mit… - sz�ltam halkan �s felh�ztam ingujjam – most m�r megengedem, hogy igy�l a v�remb�l. – r�mosolyogtam. A v�mp�r arc�n szende mosoly villant. Megfogta kezem �s beleharapott. Feljajdultam �m lassan elm�lt a f�jdalom. Ahogy sz�vta v�rem kezdtem gyeng�lni. – Lestat… el�g… Lestat! – Elh�ztam kezem, �gy fogai felhas�tott�k kezem, ami szinte azonnal be is forrt. Szem�be n�ztem azt�n lehajtottam fejem. Nem volt sz�p, amit tett. Adtam a v�remb�l � pedig telhetetlen volt. Felkeltem a f�ldr�l �s els�t�ltam le az alaksorba. Lestat egy szempillant�s m�lva lent termett �s m�g miel�tt besz�llhattam volna kopors�mba elkapott.

-         J�tt valaki hozz�d. – sz�lt azt�n elengedte kezem – K�vess!

-         De m�gis ki? – n�ztem r� �rtetlen�l felvitt az emeletre a toronyszob�ba ahol megpillantottam a falhoz l�ncolva Loui – t. – Oh te j� �g! – ord�tottam magamb�l kikelve – Mit tett�l te sz�rnyeteg? – k�rdeztem �s odarohantam az �jult Loui – hoz. Kit�ptem l�ncait a falb�l �s elkaptam.

-         Nem �n sz�geztem ki ide… - sz�lt v�ratlanul Lestat

-         Tess�k? Akkor meg ki? – n�ztem r� �rtetlen�l.

-         Te volt�l… - mutatott r�m