7. fejezet – Qeren hal�la

N�ma csend �lt a t�jon. Alig l�ttam valamit olyan s�t�t volt. �kk� nyugtalanul viselkedett. Nem tetszett neki a hallgat�s �s az a k�l�n�s szag, amit � is �s �n is egyar�nt �rezt�nk. Furcsa volt minden �s rendk�v�l f�lelmetes. Nem �rtettem Qeren, hogy mer�szkedhetett be ebbe a furcsa k�d�s erd�be. Legal�bb k�t �r�n �t k�vett�k a nyomait, �m egy szakaszon hirtelen v�get �rt minden l�bnyom.

-         Elvesztett�k. Nem �rtem hov� t�nhetett. �kk� sz�llj a magasba �s pr�b�lj meg r�tal�lni valahogy. �n idelent v�rok. El�gg� elf�radtam. Pihennem kell. – a s�rk�ny b�lintott egyet �s a magasba emelkedett. Kicsit nyugtalanul ugyan, de le�ltem az egyik fa t�v�be �s hossz� id� ut�n elnyomott az �lom…

-         �llj fel istened el�tt! - k�vetkez� pillanatban ezekre, a szavakra �bredtem. Ugyan ott voltam, de egy f�rfi �llt el�ttem. Hossz�, g�nd�r fekete haja volt �s fekete szemei. Harci ruh�t viselt �s ruh�j�b�l ez�st szegecsek �lltak ki.

-         Ki maga? – k�rdeztem �lmosan �s m�g fel sem fogtam mit mondott az el�bb. Fel�lltam, �m a f�rfi j�val magasabb volt n�lam. M�g egyszer v�gig m�rtem �m nem l�ttam rajta semmi: istenit.

-         Hubald vagyok a h�bor� Istene. � a ti�d? – mutatott h�ta m�g� az Isten �s ott volt megk�t�zve �kk�. – Hogy ker�lt�k az erd�mbe?

-         Egy Qeren nev� f�rfit �ld�z�nk, oh nagy Isten. – hajoltam meg el�tte �s �kk� fel� mutattam – K�rlek, enged ki s�rk�nyom.

-         M�rt �ld�z�d ezt a f�rfit… tal�n � a szerelmed? – k�rdezte �s k�zelebb j�tt hozz�m. V�gig sim�totta kezem, �s �n m�r kezdtem nyugtalan lenni.

-         Nem… � a v�mp�r �rn� ellens�ge. Alkut k�t�ttem Lianaval. Meg�l�m ezt a f�rfit �, pedig seg�t nekem megkapni szerelmem. – v�laszoltam �s pr�b�ltam meg�llni, hogy ne pofozzam meg az Istent.

-         �, Liana! � az, aki meg�tkozta �nmag�t igaz? Ismerem �t. Seg�tek neked, de cser�be elviszel Lianahoz. Megegyezt�nk? – kez�t ny�jtotta fel�m �n egy kis haboz�s ut�n, de r�b�lintottam. A s�rk�nyom azonnal kiszabadult. Hubald a magasba emelkedett �s egy id�re elt�nt. �n addig fel�ltem s�rk�nyom h�t�ra �s v�rtam, hogy visszat�rjen, de nem j�tt vissza, csak �zent. A gondolataival.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Egy aranyba borult r�tre kellett menn�nk ahol haj�roncsok �s lovas kocsi roncsok fek�dtek. Hubald m�r ott v�rt minket �s egy fekete hatalmas haj� roncs�ra mutatott. Majd mikor f�ldet �rt�nk annyit mondott.

-         Odabent van… De m�r nem sok�ig. – Hubald a haj� fel� ford�totta tekintet�t. Elf�ty�lt egy r�vid dallamot mire a haj� nyomtalanul elt�nt �s csak egy f�ld�n fekv� f�rfi, azaz Qeren maradt a hely�n. �kk� kom�tosan odas�t�lt lehajtotta fej�t �s felemelte a f�rfit. Majd el�nk hozta �s ledobta a f�ldre. Hubald egy hatalmas kardot tartott Qeren nyak�hoz, aki csak rim�nkodott

-         K�RLEK! KIM�LD MEG NYOMOR�K �LETEM! K�RLEK, NE �LJ MEG!

-         �n nem is �lek meg… - sz�ltam halkan �s Qeren azonnal szavamba v�gott

-         K�sz�n�m nagyasszony…

-         De Liana igen!

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Qeren megk�t�zve �lt Hubald szeker�ben, amelyet k�t halott l� h�zott maga ut�n. Lassan vissza�rt�nk oda ahol �n elhagytam Aerent, Xiirot �s Pault. Rem�ltem, hogy m�g ott tal�lom �ket, �s nem csal�dtam. Ott voltak mind a h�rman �s nagy meglepet�sre ott Aihyla is. Lesz�lltunk k�z�j�k �s ekkor borzalom t�rult szemem el�. Aeren haldoklott. Xiiro ahogy megl�tott felpattant szerelme mell�l �s egyenesen nekem rontott. Nem v�dekeztem, mert tudtam, hogy az �n hib�mb�l haldoklik Aeren. Xiiro fojtogatni kezdet, �m akkor valaki lel�kte r�lam. Paul volt az, felseg�tett �s �t�lelt.

-         Hubald… - fordultam az Isten fel� �s mikor a t�bbiek meghallott�k kihez, sz�lok let�rdeltek �s tisztelegtek. – meg tudn�d �t gy�gy�tani?

-         H�t persze kedves! – sz�lt �s Aerenhez s�t�lt. F�l� emelte k�t kez�t �s egy var�zsig�t mondott – Halottak vil�g�ba ne menek�lj, a f�ldi vil�gba visszat�rj! – alig telt el egy pillanat Aeren k�h�gve fel�lt �s arca ism�t visszanyerte eredeti sz�n�t. Xiiro odarohant hozz� �s �t�lelte majd oly t�zesen megcs�kolt�k egym�st, hogy �lvezet volt n�zni. Aihyla k�sz �r�mmel figyelte a jelenetet �m ekkor megakadt a szeme Hubaldon. Nem is rajta, hanem a nyak�n, l�v� forrad�son.

-         Te nem Hubald vagy… - sz�lalt meg v�ratlanul Aihyla �s mindenki tekintette fel� fordult.

-         Aihyla mir�l besz�lsz? – n�ztem �rtetlen�l a kir�lyn�re �s � a f�rfi nyak�ra mutatott.

-         Te nem vagy Isten! – ki�ltott fel Paul mikor � is megl�tta a sebet…

-         H�t… lebuktam! – sz�lt rekedt hangon a f�rfi. Csettintett egyet �s egy �sz haj� f�rfiv� v�ltozott olyan f�lekkel, mint Aihyla

-         Cedra te �lsz? – rohant oda Aihyla a f�rfihoz �s �t�lelte

-         Szerbusz Aihyla! Willow ne haragudj, hogy hazudtam neked…

-         Semmi… �n… ki vagy te?

-         Cedra vagyok az Elfek leghatalmasabbika. Az alakv�lt�! – nevette el mag�t elk�ped�s�nk�n Cedra �s Aihyla vele egy�tt nevetett.

Xiiro odal�pett mell�m �s szomor� szemekkel n�zett r�m. Csak hebegett �s habogott �n pedig �rdekl�dve figyeltem. Aeren azonban elmondta szerelme helyet, a dolgokat.

-         Bocs�natot akar k�rni… �n pedig �r�l�k, hogy �jra a r�gi vagy.

-         Annyira sajn�lom Aeren, Xiiro �s Paul, hogy nem hittem nektek! – k�nnyek sz�ktek szemembe �s nem b�rtam magammal. �t�leltem kedves bar�taimat �s nem gy�ztem bocs�natot k�rni. �k m�gis megbocs�tottak �gy a legboldogabb emberr� tettek a f�ld�n.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

�ton a s�t�t erd� fel� eszembe jutott egy nagyon fontos k�rd�s, amit Aihylahoz int�ztem.

-         Aihyla… Neked nem a n�peddel k�ne lenned, �s Cecilliat keresni?

-         A n�pem �s Murald n�pe m�r �ld�z�be vett�k. Menek�l… csak azt nem tudjuk hov�… - mosolygott r�m Aihyla, azt�n ez ut�n a r�vid diskurzus ut�n csendben folytattuk tov�bbi utaz�sunk Edoner k�zpontj�ba.

Mikor el�rt�nk Edoner v�g�t bes�t�tedett �s �gy d�nt�tt�nk lefeksz�nk aludni egy kicsit, �s csak hajnalban indulunk tov�bb.

 Nyugtalan �jszak�m volt. Csak a hercegre tudtam gondolni �s semmi m�sra. Aludni sem tudtam csak Williamen j�rt az eszem. Azt�n hossz� id� ut�n d�nt�st hoztam. Felkeltem �s halkan odaosontam Vill�mhoz. �kk� felemelte fej�t �s r�m n�zett �n pedig gyorsan megnyugtattam, hogy ne f�ljen, hamarosan visszat�rek, �gy h�t b�k�sen visszaaludt.  Fel�ltem lovam h�t�ra �s bev�gtattam vele Edoner v�r�hoz. Mikor oda�rt�nk lesz�lltam a lovamr�l �s a kapu fel� indultam, ahol k�t �r �llt.

-         Ide nem l�phetsz be lovag! – sz�lt az egyik �r nagyon magabiztosan

-         Na de… - kezdtem volna, de a m�sik �r is megsz�lalt

-         Csak akkor l�phetsz be, ha a kir�lyi hadtest lovagja vagy. Nos?

-         T�vozz! – sz�lalt meg a m�sik �r �s �n szomor�an visszas�t�ltam Vill�mhoz. �m k�zben arra gondoltam: Legal�bb most m�r lovagnak n�ztek �s nem parasztnak.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Hajnalban terv szerint folytattuk utunkat. Aeren volt a sereghajt� Xiiro t�rsas�g�ban, el�tt�k lovagolt Paul Vill�m h�t�n el�tt�k Aihyla �s Urille, azt�n j�ttem �n, aki f�l�tt�k rep�lt �kk� h�t�n �s Cedra, aki halott lovai seg�ts�g�vel a megk�t�z�tt Qerent cipelte. D�lut�n el�rt�k azt a sz�p tavat ahol kalandunk elej�n el�sz�r meg�lltunk pihenni �s ahol Pollorb�l �jra ember lett a j�sz�v� �s kedves Paul. Teljesen bes�t�tedett mikor el�rt�k Liana erdej�t �s bel�pt�nk arra az �tra ahonn�t Aeren, Xiiro �s �n egy�tt elindultunk. A k�l�nbs�g csak az volt, hogy most egy eg�sz kis csapat t�rt vissza.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Amint be�rt�nk Liana v�r�ba a n� d�h�sen fogadott minket �s �v�lteni kezdet.

-         Mi ez az eg�sz? Willow neked gonosznak k�ne lenned? Aihyla mit keress itt? Aeren? Neked meg kellett volna halnod! MI FOLYIK ITT?

-         Te eg�sz v�gig rosszat akart�l nek�nk ugye? – n�ztem r� k�nnyes szemekkel.

-         Majdnem meghaltunk az�rt, hogy a te �nz� kis k�v�ns�god teljes�lj�n! – ki�ltott r� �rn�j�re az imm�r v�rfarkas alakot �lt� Xiiro

-         �s csak �t akartad verni Willow… tudod mit? – k�rdezte Aeren

-         Te �r�k� k�sz�v� leszel… - mondta helyette Paul. Cedra megfogta Qerent �s Liana l�bai, el� dobta.

-         �ld meg, ha annyira akarod! – azzal h�tat ford�tottunk neki �s mikor kil�pt�nk a kast�lyb�l csak egy �v�lt�st hallottunk �s hirtelen minden �jra z�ldbe borult. Elt�nt a s�t�ts�g Aeren �s Xiiro v�rfarkas �tka megsz�nt, ak�rcsak sok m�s szolg�l��. �n magam nagyon szomor� voltam �s b�natosan l�ptem ki az erd�b�l �s felsz�lltam �kk� h�t�ra. K�zben arra gondoltam: soha ne b�zz a gonoszba. Paul is felsz�llt Vill�m h�t�ra �s m�r csak a t�bbiekre v�rtunk, hogy kil�pjenek az erd�b�l.

-         H�t… akkor ennyi volt… - sz�lt szomor�an Cedra, aki igaz hogy m�r csak utaz�sunk v�g�n tartott vel�nk, de l�tszott, hogy mindenkit nagyon megszeretett.

-         Liana �tka megt�rt �gy a mi�nk is! – nevette el mag�t Xiiro, azt�n a t�bbiek szomor� arc�t megl�tva az � sz�ja is lekonyult.

-         Ezt neked k�sz�nhetj�k Willow. – sz�lt Aeren, azt�n megfogta Xiiro kez�t �s elindultak lovaik fel�. Cedra is halott lovaihoz fordult m�r csak Aihyla �llt el�tt�nk

-         Willow nagyon sokat tett�l �rtem �s n�pem�rt r�ad�sul Cedrat is megtal�ltad. H�l�s vagyok neked, �s amint tudom, megh�l�lom neked ezt a rengeteg seg�ts�get. Sajn�lom, hogy Liana �tvert, de ha a herceg igaz�n szeret t�ged, akkor meg fog keresni. Hamarosan ism�t tal�lkozunk! – sz�lt, azt�n fel�lt Urille h�t�ra �s Cedraval egy�tt a magasba emelkedtek �s elt�ntek szem�nk el�l. Aeren �s Xiiro is elv�gtattak egy �j �s sokkal szebb j�v� fel�. Paul r�m n�zett �s feltette a nagy k�rd�st:

-         Akkor most… merre?

-         Neked is tetszett az a t�? – k�rdeztem k�v�ncsian �s pr�b�ltam elmosolyodni, de sehogy sem siker�lt.

-         Persze! – mosolyodott el Paul �s ett�l �n is boldogabb lettem.

-         �p�ts�nk ott h�zat. Ketten j�l meglesz�nk.

-         Rendben.

KURTA LILLA - ANGIE