9. fejezet – Istenek aj�nd�ka

Amikor az elfek faluj�hoz �rt�nk gy�ny�r� l�tv�ny t�rult szem�nk el�. A t�j �s a h�zak szebbek lettek, mint r�gen voltak �s �r�m volt l�tni, ahogy Murald lak�i is seg�tenek az �jj� �p�t�sben. Hajnalban �rkezt�nk meg a faluba �s egyb�l felkerest�k Aihylat, aki palot�j�ban v�rt minket.

-         Bar�taim! Mi t�rt�nt veletek? – k�rdezte mikor megl�tta mocskos ruh�inkat �s sebes�l�seink.

-         Cecillia Edonerben van. A kir�ly test�ben uralkodik… - v�laszoltam gyorsan �s m�r indultam volna, amikor Aihyla elkapta a kezemet �s megr�zta fej�t

-         Willow… Cecillia k�t �ve halott…

-         Mi? – n�zt�nk az elfre mindannyian. Aeren leveg� ut�n kapkodott �s gondolom neki is az j�rt a fej�ben, mint nekem. Ha nem Cecillia m�szk�l a kir�ly test�ben akkor kicsoda?

-         J�l hallott�tok… magam �ltem meg. Biztos vagyok benne, hogy halott. Miut�n meghalt el�gett�k a test�t. Ezt m�g � sem �lhette t�l…

-         Na de akkor ki volt az? Ki az, aki a kir�ly test�t haszn�lva �tveri a n�pet? – k�rdezte Xiiro rettenetesen felh�borodva.

-         Nem tudom Xiiro… ne haragudjatok, de fogalmam nincs ki lehet az… Tal�n egy alakv�lt�, ak�r csak Cedra, vagy egy var�zsl�… - vonta meg v�ll�t Aihyla, azt�n visszas�t�lt tr�nj�hoz

-         Ne haragudjatok, de nem �r�nk r� ezzel foglalkozni. Aihyla �g�rd meg nekem, mint bar�todnak, hogy elm�sz az �lkir�lyhoz �s besz�lsz vele.

-         Rendben Willow… meg�g�rem neked.

-         K�sz�n�m. Akkor mi indulunk!

♥♥♥♥♥♥♥♥♥

�kk� h�t�n �jjel �s nappal folyamatosan utaztunk, �m a harmadik napon mikor egyre k�zelebb �rt�nk c�lunkhoz �kk� nagyon elf�radt �gy le kellett pihenn�nk. Egy csendes �s b�k�s kis er�dbe sz�lltunk le. Ahol Xiiro �s Aeren elindultak vad�szni, m�g Paul egy kis t�zif��rt indult. A fi� �s �n kettesben maradtunk.

-         Mond csak, hogy h�vnak idegen? – k�rdeztem �rdekl�dve �s le�ltem a f�ldre

-         A nevem Wi… Warren… - v�laszolt egy kis haboz�s ut�n

-         Rendben Warren �s mi�ta szolg�lsz a hercegnek?

-         Gyerekkorom �ta. Nagyon j� bar�tok voltunk �s a mai napig �sszetartunk.

-         Aha… �s mi�rt k�ld�tt a herceg �rtem?

-         Mert nagyon hi�nyzol neke… neki… - megeresztett egy enyhe mosolyt �s hossz� fekete haj�t kezdte el birizg�lni. Volt egy kis borost�ja, de szeme �gsz�nk�k volt. Rendes fi�nak t�nt, de nagyon furcs�n viselkedett �s mintha nem nagyon tudta volna, hogy mit akar. – szerintem szerelmes bel�d…

-         Ugyan… egy ilyen ostoba parasztl�nyba, mint �n? Aki m�g cs�nya is �s tudatlan is. K�tve hiszem, hogy William herceg pont bel�m lenne szerelmes.

-         Akkor mi�rt indult�l el egyb�l �rte, amint megtudtad t�lem, hogy � k�ld�tt �rted?

-         Mert �hm… - r�gt�n�zn�m kellett. Igaz�b�l m�g most se mertem bevallani, hogy szerelmes vagyok a hercegbe �s az hogy akkor megcs�kolt a vil�got jelentette nekem. – Mert a hercegnek kell a tr�non �lnie �s nem az �rul�nak…

-         Nem vagy cs�nya… - sz�lalt meg hirtelen Warren �s egyenesen r�m n�zett.

-         Tess�k?

-         Szebb vagy, mint b�rmely vir�g a f�ld�n.

-         H�t �n… nem is… k�sz�n�m, de mi�rt mondod ezt nekem? – k�rdeztem, �s ahogy a f�rfi szem�be n�ztem egy pillanatig olyan �rz�sem t�madt, mintha a herceget l�tn�m, de � nem lehetet. Hiszen William szeme �jfekete volt. – Ne haragudj, de olyan vagy, mint a herceg csak a szemed…

-         Igen Willow vak vagyok. – sz�lalt meg v�ratlanul �s �n nem is tudtam, mit mondjak.

-         Na de… �n sajn�lom, nem akartalak megb�ntani.

-         Semmi baj… el�sz�r senki nem veszi �szre. H�rom �ve vakultam meg. Amikor elkaptak. Megvak�tottak. �gy nem l�thatom a f�ldi sz�ps�geket. – Fel�m, ny�jtotta kez�t �s meg�rintette az arcomat. Apr� mosoly jelent meg arc�n �s �n egyre csak pirultam �s pirultam. Nem �rtettem mi�rt teszi ezt ez a f�rfi Warren. �m azaz �rz�sem, hogy � a herceg nem lankadt csak egyre hevesebb lett bennem.

-         Warren… �n… te vagy William? – k�rdeztem �s csak rem�nykedtem csak hogy sz�p v�laszt kapok.

-         �n… igen �n vagyok az szerelmem.

-         �risten! – h�tr�bb h�z�dtam �s k�nnyes lett a szemem. – Mi�rt hazudt�l nekem?

-         Csak a t�nd�k tudj�k visszaadni a l�t�som… - sz�lt William �s �vatosan k�zelebb h�z�dott. Sz�rny� volt l�tni, hogy csak tapogat�zik a semmibe. Megfogtam h�t a kez�t, �s mell� �ltem. Arcomra tette mind a k�t kez�t. �n pedig v�rtam. – Megv�ltozt�l…

-         Feln�ttem William… - v�laszoltam halkan �s �reztem, hogy k�nnyek gy�lnek a szemembe.  

-         Mi�rt s�rsz… szerelmem? – nem b�rtam tov�bb tartani magam. �vatosan k�zelebb hajoltam, azt�n megcs�koltam �s � is visszacs�kolt. Olyan t�zesen �s vadul cs�koltuk egym�st, hogy alig tudtunk elv�lni. Azt�n nagy nehezen elengedt�k egym�st mire William megsz�lalt – Azt hittem, hogy soha t�bb� nem tal�lkozunk m�r.

-         �n is…

-         Mi folyik itt? – hallottunk egy dermeszt� hangot, ami sem Xiiro, sem Aeren, sem Paul hangja nem volt. Lassan megfordultam �s egy magas n�t pillantottam meg, aki r�zsasz�n ruh�ban volt �s kis sz�vecsk�k �szk�ltak k�r�l�tte. Fel�lltam �s felseg�tettem Williamet. Azonnal tudtam kivel, van dolgunk. A szerelem Istenn�vel Ameiel.

-         Willow ki ez? – k�rdezte William �s megfogta a kezemet

-         Amei nagy megtiszteltet�s, hogy l�thatunk, de mit keresel itt? – k�rdeztem �s mosolyogva figyeltem a furcsa Istenn�t, aki ugyan mindegyik k�z�l a legszebb volt, de egyben a leg�rdekesebb is.

-         N�lk�lem buliztok? Ez �gy nem j�. – legyintett az Istenn� �s m�r �pp akart valamit mondani mikor visszat�rtek Aerenek.

-         Maga meg kicsoda? – k�rdezte Paul, azt�n r�nk n�zett – Willow mi folyik itt? M�rt fogod az idegen kez�t?

-         ��, szerelmi perpatvar… Im�dom! – azzal Amei le�lt egy �rkez� r�zsasz�n gomolyfelh�re.

-         � nem a szerelmem! – ki�ltottam el magam – Az �n szerelmem az aki mellettem �ll.

-         Ez a vak fiatalember… h�t j�l n�zz ki… �tadhatn�d kedvesem… - mosolygott Amei �s k�zben furcsa mozdulatokat tett. Azt�n h�tra dobta s�rga haj�t �s kecsesen n�zte z�ld szemeivel Williamet, aki nem nagyon tudta �ppen mi is t�rt�nik.

-         De most komolyan… ki ez? – k�rdezte Xiiro, mire mindenki csak megr�zta a fej�t. �n magam Paul fel� fordultam �s elmondtam neki, hogy � William �s az�rt megy�nk a t�nde v�lgybe, mert ott visszaadhatj�k a l�t�s�t.

-         Jaj kedvesem, az�rt nem kell a t�nd�khez menni… - legyintett Amei �s fel�llt mire a kis felh� sz�tpukkant. – Selejt �ru… na… sz�val rajta senki nem seg�thet.

-         Micsoda? – n�zt�nk egyszerre Ameire, aki ett�l egy kicsit megszeppent

-         Mi�rt n�ztek �gy r�m? Ez az igazs�g…

-         Nem… nem…. Ez nem igaz! – sz�lalt meg Aeren �s megr�zta a fej�t – a t�nd�k tudnak seg�teni. Nekem is �k seg�tettek, mikor elvesztettem a hall�somat.

-         Maga �t akart minket verni? – n�ztem az Istenn�re d�h�sen �s arra gondoltam, b�rcsak egy egyszer� haland� lenne, hogy j�l elverhessem.

-         Ne legyetek m�r ilyenek! – nevette el mag�t a n� �s megint legyintett egyet. – Igazs�g szerint �n is meg tudom gy�gy�tani. – vonta meg v�ll�t, azt�n k�rmeire n�zett majd r�m – de cser�be k�rek valamit…

-         Jaj ne, m�r megint! – sz�laltunk meg egyszerre �s d�h�sen n�zt�nk az Istenn�re

-         Ugyan gyermekeim… hallgassatok meg… Arr�l lenne sz�, hogy szeretn�m, ha elhozn�tok nekem Hubaldot.

-         Az Istent? M�rt nem m�sz hozz� magad? – k�rdezte �rtetlen�l Paul, mire Aeren hasba v�gta a fi�t

-         Nem az Istent… butusk�im! – legyintett az Istenn� �s le�rt egy k�rt a kez�vel mire megjelent egy r�zsasz�n sz�v benne egy sz�ke haj� gyermekkel, aki egy f�rfi kez�ben volt

-         A gyermeket? Minek � neked? – k�rdeztem �s �n is ugyan olyan �rtetlen�l, n�ztem most az Istenn�re, mint az el�bb Paul

-         � a fiam… kedvesem. Azaz ostoba Zuka elragadta t�lem mikor megsz�letett.

-         De mi�rt Hubald a neve? – k�rdezte Xiiro

-         Mert Hubald �s az �n gyermekem. K�l�nleges ereje van. Zuka az�rt lopta el t�l�nk, hogy a gyermek�nk seg�ts�g�vel minden h�bor�t megnyerjen. Most Hjalqoe fel� tartanak.

-         A t�rp kir�lys�ghoz? – k�rdezte William �s v�gre hossz� id� ut�n megsz�lalt

-         Igen sz�ps�gem, de m�g nem fejeztem be… nos! Mikor a Zuka csat�ba indul el�tte, elmondja Hubaldnak a k�v�ns�g�t, azt�n ott hagyja a s�torban, ahol k�t �r vigy�zz r�. Na most. Zuka holnap �ri el a t�rp kir�lys�got, de csak m�snap fog t�madni. Szeretn�m, ha amint elmegy, megszerezn�tek a gyermekem. �n pedig visszaadom William herceg l�t�s�t.

-         Rendben van… - b�lintottam r� �s m�r �pp ny�jtottam volna a kezem, amikor William elkapta, �s halkan megk�rdezte

-         Biztos, hogy ezt akarod?

-         Igen… teljesen biztos! – v�laszoltam �s a kezemet ny�jtottam az Istenn�nek. Aki azonnal kapott a lehet�s�gen. Majd megfogta William arc�t, lecsukta k�t szem�t, azt�n ism�t kinyitotta. William hirtelen felki�ltott

-         L�tok! – ord�totta el mag�t, �m szemei m�g mindig k�kek voltak. Fel�m fordult �s elmosolyodott, majd odarohant hozz�m �s j� szorosan �t�lelt.

-         Helyes, akkor indul�s! – azzal Amei kett�t pislantott �s minden els�t�t�lt el�tt�nk.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Hjalqoe a t�rp�k hatalmas kir�lys�ga bej�rata egy hatalmas barlang sz�ja. �gy tartj�k, hogy a barlang levezett az alvil�gba ahol a s�t�ts�g �s a hal�l Istene Rutsabu uralkodik. A t�rp�k a szolg�l�i �s minden k�v�ns�g�t teljes�tik. Cser�be az Isten mindent megad nekik, amit csak k�rnek, de f�leg v�delm�kr�l gondoskodik. Hjalqoet m�g soha senki nem tudta legy�zni, sem Isten, sem elf, sem ember, sem t�nde, sem t�nd�r, sem ork. �m most egy �j sokkal er�sebb valami tart a kir�lys�g fel�. Zuka �s a fekete sereg. Kez�kben egy puszt�t� fegyverrel, aki k�t rendk�v�l er�s Isten szerelm�b�l sz�letett. Amei �s Hubald gyermeke az ifj� Hubald most t�z �ves �s Zuka akkor rabolta el any�t�l, amikor m�g eg�szen apr� volt �s az �ta puszt�t� fegyverk�nt haszn�lja. Hubald mit sem tud arr�l, hogy honn�t is �rkezett �gy Zuk�t hiszi apj�nak �s minden k�v�ns�g�t epekedve v�rja.

 Hjalqoe. Itt �rt�nk f�ldet mikor �jra minden vil�gos lett el�tt�nk. Pontosan Zuka s�tra m�g�tt huppantunk le �s mikor meghallottuk a l�pteket beosontunk az egyik k�zeli bokorba.

-         Nincs itt senki nagy uram! – sz�lt az �r �s visszas�t�lt a bej�rathoz.

Mi pedig fell�legezt�nk, azt�n sz�p halkan kicsit beljebb h�z�dtunk az erd�be, mivel csak hajnalban foghattuk el a gyermeket mikor Zuka egyed�l hagyta a k�t �rrel. Nagyon egyszer� terv�nk volt. A k�t �r figyelm�t eltereli Aeren, akit vir�gos ruh�ba �lt�ztett�nk.

-         De mi�rt pont �n? – ord�tott Aeren d�h�sen �s �gy kellett lefognunk mire v�gre abbahagyta az �rj�ng�st.

-         J� akkor majd �n… - sz�ltam �s lehajtottam fejem. – Sz�val �n elterelem az �r�k figyelm�t, �s ide csalogatom �ket, ahol odaadjuk �ket �kk�nek…

-         Khm… szerelmem… - sz�lt William

-         Mi az? – n�ztem r� b�gyadtan

-         �kk� nincs itt…

-         Ja igen… persze… sz�val akkor Xiiro �s William ti le�titek az �r�ket �s vigy�ztok r�juk, addig �n meg Aeren �s persze Paul elmegy�nk a k�ly�k�rt. Rendben? Mindenkinek megfelel…

-         Ha-Ha-Ha! – nevette el mag�t Paul �n pedig d�h�sen n�ztem r� �s sz�p halkan megk�rdeztem

-         Most meg min nevetsz?

-         Csak… - m�r fuldoklott a nevet�st�l, de nem hagyta abba – sz�val… Khm… bocs�nat… elk�pzeltelek… nimfak�nt! �s marha vicces volt.

-         Ha-Ha-Ha! Bele ne haljak a nevet�sbe – sz�ltam idegesen �s pofon v�gtam Pault, aki erre megs�rt�d�tt

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

M�snap hajnalban m�r ott guggoltam a bokor m�g�tt �s v�rtam, hogy Zuka t�vozzon. Egy arany ruha volt rajtam, amit tele t�zdelt�nk feh�r vir�gokkal.  A hajamat kiengedt�k �s koszor�t tett�nk a fejemre. Ahogy ott v�rtam majd meghaltam az unalomt�l. Arra gondoltam, hogy nem hiszem el, hogy eddig tart elmondani egy k�v�ns�got. Amikor Zuka kil�pett a s�torb�l felsz�llt aranysz�r� parip�j�ra �s elv�gtatott. Kil�ptem a bokor m�g�l �s elkezdtem ugr�lni �s dalol�szni. A vir�gokat a magasba dobtam �s egy vir�gkoszor�t a jobb oldalon �ll� �r nyak�ba akasztottam. R�kaptak a horogra, �s mikor elkezdtem �ket az erd� fel� h�vogatni b�v�lten, j�ttek ut�nam. Mikor pedig el�rt�nk a t�borunkhoz, ahogy a tervben is benne volt William �s Xiiro m�g�j�k lop�ztak �s le�t�tt�k �ket. Nyugodtan dobtam le fejemr�l a koszor�t �s hatalmas leveg�t vettem.

-         Huh, a java m�g h�tra van! – sz�ltam �s Paul �s Aeren t�rsas�g�ban elindultam vissza a s�tor fel�.

Mikor oda�rt�nk Paul l�pett be el�sz�r a s�torba, azt�n Aeren �s v�g�l �n. A gyermek megszeppenve figyelt minket. Mi is kicsit megijedt�nk ugyan is ifjabb Hubald apja s�rm�t �s �desanya tekintet�t �r�k�lte. Egy ideig csak n�zett minket majd megsz�lalt.

-         Ti kik vagytok? – k�rdezte �s fel�llt. Aeren megragadta Paul bek�t�tte a kez�t �s a sz�j�t �n pedig felvettem h�tamra �s m�r rohantunk is vissza az erd�be. Megfogtuk egym�s kez�t �s Ameit sz�l�tottuk. Majd ism�t s�t�t lett minden

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

-         Jaj �des kicsi fiam! – rohant Amei fi�hoz mikor ism�t f�ldet �rt�nk.

-         A n�ni kicsoda �s mi�rt raboltak el? Hol van a pap�m? – Amei kicsit elszomorodott mikor hirtelen megjelent Hubald �s fi�ra n�zett.

-         Szerbusz fiam! – k�sz�nt �s Amei mell� s�t�lt. Ketten ut�ltak az ifj� el�tt �s az �rtatlan gyermek arc�t figyelt�k. �gy t�nt ifjabb Hubald nem ismeri meg sz�leit. �m akkor.

-         Mama?

-         Jaj! Igen �n vagyok! Gyere �leld meg any�dat!

Gy�ny�r� jelenet volt �n pedig lopva William hercegre n�ztem, aki eg�sz meghat�dott a l�tottakon. Odas�t�ltam mell� �s �t�leltem. Arra gondoltam: V�gre azzal lehetek, akit igaz�n szeretek. A hatalmas Hubald fel�nk fordult �s v�gig m�rte kis csapatunk.

-         William herceg te m�r megkaptad jutalmad, de a t�bbiek m�g nem. – fel�m fordult kez�t fel�m, tartotta, �s mintha hirtelen bel�m csapott volna a vill�m a f�ldre zuhantam. – Willow neked aj�nd�kozom azt a hatalmat mellyel uralkodni tudsz a viharok felett. Aeren �s Xiiro hatalmass�gotokat jelezze, hogy nektek adom�nyozom az alakv�lt�s m�v�szet�t. Paul. �nnek pedig…

-         Uram k�rhetn�k �n valamit…

-         Term�szetesen fiam. – b�lintott Hubald �s �rdekl�dve figyelte Pault

-         Igaz�b�l a k�v�ns�gom Amei Istenn�h�z sz�l.

-         Ezen ne m�ljon! Dr�g�m idej�nn�l! – sz�lt az Isten kedves szerelm�nek �s az azonnal j�tt is karj�ban gyermek�vel.

-         �n… - Paul csak hebegett. Soha nem l�ttam ilyenek. Azt�n nagy nehezen megsz�lalt – �n szeretn�k… azt szeretn�m, hogy legyen egy gyermekem.

-         Oh, egy �rv�t akarsz �r�kbe fogadni… nemes tett ez ifj� Paul. – mosolyodott el Amei, azt�n csettintett egyet mire Paul kez�be egy gyermek pottyant. Egy kisl�ny, akinek arany tincsei voltak. Paul annyira meghat�dott, hogy nem b�rt megsz�lalni.

-         K�sz�nj�k, hogy visszahozt�tok gyermek�nk, b�r biztos vagyok benne, hogy Zuk�val m�g rengeteg gondunk lesz. Viszl�t bar�taim! – sz�lt Hubald majd mind a h�rman k�dd� v�ltak. Mi pedig fel�lt�nk �kk� h�t�ra �s utunkat ism�t Mirirol ir�ny�ba vett�k.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Mikor meg�rkezt�nk a csod�s v�ros k�dbe volt burkol�zva �s csak az arany palota cs�cs�t l�ttuk meg. Bes�t�ltunk a palot�ba �s ott fogadott minket Aihyla, azonban mintha nem is � lett volna. �s f�lelm�nk beigazol�dott.

-         Aihyla halott, gyermekeim – sz�lt a sz�ke haj� elf �s szomor�an lehajtotta fej�t.

-         De h�t mi t�rt�nt? – k�rdezte Aeren

-         Edoner kir�lya meg�lte �t. – v�laszolt a n� �s s�rni kezdet. – Az�rt bor�t mindent k�d, mert a n�p gy�szba burkol�zott. Cedra m�r �tnak indult Edoner fel� a leger�sebb sereg�nkkel, hogy meg�lje a kir�lyt �s megkeresse William herceget.

-         �n vagyok William herceg! – �llt el� szerelmem.

-         Akkor induljatok ut�nunk. Min�l hamarabb.

Angie - Kurta Lilla