8. fejezet – A kelepce

3 évvel később:

Húsz éves lettem, és mint kiderült Paul egy évvel fiatalabb nálam így ő betöltötte tizenkilencedik élet évét. A hercegről semmi hír nem volt. Nem keresett nem hallottam róla. Ékkő nagyon jól érezte magát a tónál, ahogy Villám is.

 Szinte minden napunk ugyan úgy telt. Reggel felkeltünk én készítettem egy kis reggelit, aztán elmentem a tóba fürödni. Paul addig megetette Villámot Ékkő, pedig elment vadászni. Aztán délidőben Paul elindult Edonerbe friss gyümölcsért és kocsmába is benézett. Estefelé hazaért, aztán elmentünk aludni.

  Ám az a bizonyos nap más volt. Paul már korán hajnalban elindult, mert kezdődött a nagyvásár Edonerben. Reggel hát egyedül kellett mindent megcsinálnom. Ám reggeli után gondoltam egyet és a régi emlékek kedvéért felültem Ékkő hátára és úgy döntöttem én is, elmegyek a vásárra és veszek új állatokat. Ékkőt Edoner határában hagytam és gyalog sétáltam be a központba. Sokat változtam az évek során sokkal hosszabb lett a hajam és meg is, komolyodtam. Már nem hittem az igaz szerelemben és csak a barátaimban bíztam meg feltétel nélkül, aki ez idő szerint csak Paul volt egyedül. Ahogy a hercegről úgy Aerenről és Xiiroról sem volt semmi hír. Aihylaról viszont annál több. Népével és Cedra segítségével újjá építették mesebeli városukat, és miután ezzel végeztek, felkeresték a többi elf népet, hogy segítséget kérjenek tőlük Cecillia felkeresésében. Nem csak ők indultak a hercegnő keresésére, hanem maga a király is így a trón addig Williamé lett. A királyról azóta semmi hír csak szóbeszédek járják, hogy ugyan megtalálta gyermekét, de az kegyetlenül megölte seregével együtt és most Edoner trónjára fáj a foga.

 Mikor beértem hatalmas volt a tömeg a kastély körül és én is csak figyeltem mi történik. A király állt a hatalmas kapuk előtt és keservesen sírt. Nem értettem mi baja lehet. Kezdet urrá lenni rajtam a rémület. Pault is megláttam a tömegben, aki viszont elégedetten mosolygott. Nem értettem miért.

-         Kedves népem. William herceg, mint tudják három éve betegeskedik. Én pedig három éve keresem azt a nőt, aki kegyetlenül összetörte szívét. Willow Xenia, ha itt van, jelentkezzen! Vagy ha bárki tud hollétéről, azonnal értesítsen. A herceg halálán van.

-         ITT VAGYOK! – ordítottam el magam könnyes szemekkel és áttörtem magam a tömegen. Ahogy egy pillanatra hátra néztem megláttam, hogy Paul mondani akar valamit, de nem tudtam illetve nem értettem mit. Arcáról viszont lefagyott a mosoly. Amikor a király elé értem gúnyos mosoly terült el arcán és az őrök arcán is. Közelebb lépett hozzám és azt súgta fülembe női hangon:

-         Ha bármivel is próbálkozol a bátyám és a kis barátaid, meghalnak!

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Cecillia egy sötét szobába dugott ahol egy apró kis ablakon szűrődött be fény. Rajtam kívül négy alak volt megkötözve a szobába. Az egyiküket egyértelműen felismertem Aeren volt az, így gondoltam Xiiro lehet még ott, de hogy a másik két alak ki lehetett… rá nem tudtam jönni.

-         Aeren… te vagy az? – kérdeztem félénken

-         Én vagyok… de te ki vagy?

-         Willow vagyok Aeren… kik ezek melletted? – kérdeztem bizonytalanul és értetlenül figyeltem a nő arcvonásait.

-         Tényleg te vagy Willow? – kérdezte Aeren és remény csillant a hangjában. - Azért jöttél, hogy megments?

-         Nem Aeren engem is elkaptak. De azt kérdeztem, ki van még itt…

-         Xiiro, Paul és az a fickó nem tudom kicsoda… mióta bezártak ide azóta nem beszél.

-         Hé te… - kiáltottam oda a férfinak, de az nem válaszolt – Elnézést, de ki maga? – semmi válasz. Kezdtem egy kicsit mérges lenni, ám közben egy remek ötletem támadt. Csettintettem egyet és egy pillanat múlva a vár fala kiomlott. Ott volt Ékkő és nagyon örültem. Átsegítettem Xiirot, Aerent és Pault a sárkányra, aztán a férfi felé nyújtottam kezem. Először habozott, de megfogta kezem és ő is felült Ékkő hátára és végül én is. Ahogy kiért a fényre a férfi megszólalt.

-         Te vagy Willow? William herceg testőrre vagyok. Érted küldött mikor a húga emberei elfogtak. El kell, hogy vigyelek hozzá. Három éve vár rád egy titkos búvóhelyen. A tündék kertjében!

-         Ezt miért nem mondtad eddig? – kérdeztem dühösen majd Ékkőhöz hajoltam és megkértem, hogy változtasson irányt a tündék völgye felé. – Messze van?

-         Én tíz napon át jöttem, míg elértem Edonerbe, ahol aztán elkaptak…

-         Remek. Először megkeressük Aihylat és értesítjük, hogy megtaláltuk Cecilliat. Ékkő először menjünk el Mirirolba!

Angie - Kurta Lilla