3. fejezet – V�s�r Edonerben

Reggel iszony� r�h�g�st hallottam. Vill�m nyugtalan volt �s folyamatosan csak nyer�tett. Az a k�t �r�lt, akiket �ll�t�lag seg�t�nek kaptam, folyamatosan r�h�gtek. Pollor nyomtalanul elt�nt �m helyette ott �lt a f�ben egy meztelen f�rfi �s pr�b�lta mag�t takargatni teljesen �sszeg�mb�ly�d�tt, hogy senki semmit ne l�sson bel�le. Feh�r r�vid haja volt �s szepl�s arca. Sz�ja csak egy v�kony cs�k volt. Gyenge volt egy kicsit �s remegett annyira f�lt.

-         Mi folyik itt? – keltem fel �s a fi� mell� siettem majd r�ter�tettem egy takar�t, amit j� szorosan maga k�rr� tekert.

-         Aeren este megfogta a h�lye kacs�d vagy mid �s… - Xiiro ism�t r�h�gni kezdet, majd mikor kapott egy kis leveg�t folytatta – �s megcs�kolta �s ez lett bel�le.

-         Mi? Pollor… az nem lehet – sz�ltam �s h�tr�bb l�ptem az esetlen fi� mell�l, aki nagy nehezen fel�llt.

-         Szerbusz gazd�m! – sz�lt m�g mindig remegve.

-         T�nyleg te vagy az Pollor?

-         H�t az igazi nevem az Paul, de ha neked a Pollor tetszik akkor rendben van.

-         Na de… hogy lett�l liba? – k�rdeztem �s nekem is mosoly sz�k�tt az arcomra.

-         Egy gonosz boszork�ny �tkozott el miut�n meg�lte a sz�leimet. Azt mondta, ha b�rki megcs�kol, visszav�ltozom. H�t �gy…

-         �rtem… Paul…

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Ism�t �tnak indultunk. A t�jak fest�iek voltak. Pollor, bocs�nat Paul kapott egy kis faluban ruh�t �s m�g�ttem utazott az �t sor�n. Nagyon messze j�rtunk m�g c�lunkt�l, de nem unatkoztunk. M�g aznap el�rt�k a kir�lyi v�rost Edonert �s �gy d�nt�tt�nk ott pihen�nk meg a hat�r�n�l. M�snap reggel pedig vesz�nk Paulnak egy lovat �s valami fegyvert. Valamint v�s�rolunk �lelmet magunknak. Este nem t�rt�nt semmi, de az �n gondolataim kavarogtak. Hol a hercegen j�rt az eszem, hol pedig a b�ty�mon, de k�zben az is bevillant, hogy most kaptam egy �j testv�rt Paul szem�ly�ben. Olyan volt � nekem, mint a saj�t �cs�m egy esetlen k�ly�k.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

M�snap kor�n kelt�nk, hogy ne abba a hatalmas t�megben kelljen v�s�rolnunk. A lovakat a hat�rn�l hagytuk �s gyalog indultunk Edonerbe. �m ak�r milyen kor�n is indultunk be mire oda�rt�nk mindenhol ny�zs�gtek az emberek, az elfek �s a t�rp�k. El�sz�r a fegyver boltot kerest�k fel, ahol egy Melon nev� f�rfi fogadott minket.

-         J� napot h�lgyek! J� napot urak! Mivel szolg�lhat �n�knek Melon a fegyvermester?

-         J� napot. Egy t�rt szeretn�k. – sz�ltam �s t�relmesen v�rtam. – Mennyibe ker�l?

-         A legolcs�bb h�rom arany a legdr�g�bb h�sz arany �s k�t ez�st. – v�laszolt Melon �s v�rt… azt�n annyit mondtam nagy hallgat�s ut�n

-         Adjon egyet �t arany�rt. – letettem a pultra �t aranyat �s v�rtam

-         Hozom, hozom. – p�r perc m�lva vissza is t�rt egy fekete t�rrel �s csak annyit mondott. – Ez a legszebb t�rp t�r, amit az orsz�gban tal�lhatnak.

-         K�sz�nj�k. Viszl�t! – azzal t�voztunk �s felkerest�k a lovas �zletet.

-         J� napot! Mit adhatok?

-         J� napot! Egy lovat szeretn�k. T�z arany�rt. – mondtam minden gondolkod�s n�lk�l �s a f�rfi el�vezetett egy barna sz�r� feh�r has� lovat.

-         T�z arany… kiv�l� paripa.

-         Rendben – �tadtam neki a t�z aranyat. H�la a v�mp�r �rn�nek kaptam t�le kerek �tven aranyat, �gy hatvan arannyal folytathattam utamat, pontosabban utunkat. Elvezettem a lovat �s Paulnak adtam. Mondtam neki, hogy menjen vele vissza a lovakhoz �s hozza a milyeinket is ide.

Aeren �s Xiiro elindultak gy�m�lcs�k�rt, m�g �n elmentem a f�t�rre l� eledel�rt �s valami h�s�rt. Nem tudhattam, hogy sz�rny� hib�t k�vetek el. A f�t�ren iszony� t�meg volt �s a legt�bben egy p�dium el�tt �lltak. A f�t�r k�zep�n udvari bolondok sz�rakoztatt�k a kicsiket �s a gyerekeket. Egy �rushoz s�t�ltam, aki b�r�nyokat �rult.

-         K�t b�r�ny mennyi? – k�rdeztem �s k�t sz�ls� b�r�nyra mutattam.

-         4 arany.

-         Akkor kett�t legyen sz�ves. – a f�rfi �tadta a b�r�nyokat �s tov�bb s�t�ltam a l� �tkek fel�, de ott olyan dr�ga volt minden, hogy ink�bb nem v�s�roltam.

Hirtelen sik�toz�st hallottam a p�dium fel�l �s akkor megpillantottam �t. William herceget. Ott �llt teljes �let nagys�g�ban. Hatalmas v�gy fogott el, hogy odaki�ltsak neki, de nem tettem. Ink�bb megfordultam, de akkor olyat hallottam, amire nem tudtam nem odafigyelni.

-         Vizet, tess�k! Itt a finom friss v�z!  - musz�j volt megfordulnom, mivel megegyezt�nk a t�bbiekkel, hogy ha tal�lok vizet akkor viszek.

-         J� napot! – remegett a kezem mi k�zben a p�nzt vettem el�

-         J� napot sz�p h�lgy! Mennyit k�r? – k�rdezte a f�rfi �s k�zben mosolygott �s mosolygott.

-         K�t gallon vizet. Gyorsan legyen sz�ves.

-         K�t arany lesz.

-         Tess�k! K�sz�n�m. – Felkaptam a k�t vizet �s elvezettem a b�r�nyokat, amikor megl�ttam, hogy elkezd oszlani a t�meg.

Remeg�s futott v�gig rajtam, mert �reztem, hogy valaki figyel. �n barom pedig h�tra fordultam. A herceg r�gt�n kisz�rt. Elindult le a p�diumr�l �n pedig szapor�zni kezdtem l�p�seim. Megl�ttam a k�zeled� Xiirot �s Aerent �s fel�j�k, siettem. Aeren azonban kisz�rta ki el�l menek�l�k. Id�k�zben Paul is meg�rkezett a lovakkal.

-         Induljunk! – sz�ltam sietetve mindenkit. A k�t b�r�nyt lovam m�g� k�t�ttem �s felsz�lltam Vill�mra.

-         Na de… Willow… mi�rt menek�lsz a herceg el�l? – k�rdezte Aeren. Erre Xiiro �s Paul is k�rd�n n�ztek r�m.

-         Nem… nem menek�l�k. Csak f�lek. – v�laszoltam �s megt�r�ltem arcomat. Indulni akartam, de Aeren elkapta a kezemet. Most el�sz�r nem a humor jeleit l�ttam arc�n �s a nevet�s�t, hanem a magabiztoss�g�t.

-         Besz�lned kell vele. Nem futhatsz el a gondjaid el�l Willow…

-         Willow. Te vagy az? – a herceg utol�rt �s azonnal megsz�l�tott. Let�r�ltem a k�nnyeket a szememb�l �s a herceg fel� fordultam.

-         William herceg… igen �n vagyok az. – feleltem a k�rd�sre �s lesz�lltam a l�r�l. �r�ltem, hogy �jra l�tom hercegem.

-         S�t�ln�l velem egyet Willow kisasszony? – k�rdezte a herceg magabiztosan, �s kez�t ny�jtotta. Nekem egy p�nc�lba �lt�z�tt l�nynak. Aerenre n�ztem, aki csak b�lintott egyet.

-         Igen, de sietnem kell. – megfogtam a herceg kez�t �s �reztem, hogy a boldogs�g sz�t�rad testemben. – Bar�taim v�rjatok r�m itt.

-         Rendben… - b�lintottak egyszerre �s lesz�lltak a l�r�l.

A herceg elvezetett Edoner leggy�ny�r�bb hely�re. Ahol lila level� bokrok voltak �s aranys�rga f�k, amik az �gik �rtek. N�hol egy-egy ny�l is felbukkant �s m�kus is rengeteg volt.

- Ne haragudj, hogy megk�rdezem, de mi�rt viselsz p�nc�lt? – k�rdezte William herceg �n pedig elengedtem a kez�t �s le�ltem az egyik k�re, amib�l szint�n rengeteg volt.

- Ez az egyetlen �kes ruh�m van. – feleltem nevetve �s most el�sz�r mosolyogtam a herceg k�zel�ben. S�t! Nevettem.

- Tudom m�r, hogy k�sz�njem meg a seg�ts�ged – sz�lt a herceg �s le�lt mell�m. Abban rem�nykedtem, hogy cs�kkal mond k�sz�netet, de t�vedtem – Megveszem neked a legszebb ruh�t…

- Oh �n… nincs r� sz�ks�g. J�l �rzem magam a b�r�mben. – azzal fel�lltam �s elindultam vissza a bar�taimhoz. D�h�s voltam. Arra gondoltam engem ez a herceg nem szeret teh�t ism�t t�vedtem. Pedig annyira b�mult, ha nem is tetszem neki, akkor mi�rt b�mult?

- Willow kisasszony v�rjon! Mi baj van? Megb�ntottam? – loholt ut�nam a herceg, de �n csak v�gtattam el�re.

- Ugyan fels�ged… soha nem b�ntana meg egy l�nyt… csak egy olyat, mint �n. Akinek nincs sz�p ruh�ja! – v�laszoltam �s k�nnyek sz�ktek szemembe. �m akkor a herceg elkapta a kezem �s meg�ll�tott.

- Miattam ne s�rj k�rlek. �n nem �rdemlem meg. – azzal k�zelebb hajolt �s v�g�l megcs�kolt. Cs�kja �des volt, mint a m�z �s szenved�lyes. Sok�ig voltunk �gy �sszeforrva �m mikor elengedett. �n ism�t v�gytam r�, de tudtam, hogy m�g nem lehet. Elfordultam h�t t�le �s annyit mondtam:

- Hamarosan visszaj�v�k. – sz�ltam �s visszarohantam bar�taimhoz. Fel�ltem Vill�m h�t�ra �s h�tam m�g� n�ztem. A herceg egy pillanat m�lva mellettem �llt �s b�v�lettel figyelt.

- Mikor l�thatlak �jra t�ged Willow? – k�rdezte �s �n v�laszoltam

- Elj�n majd az ideje. – azzal elv�gtattunk �s nem mertem visszan�zni, mert f�ltem, hogy f�j.

Kurta Lilla - Angie