2. fejezet – A fekete ösvény

Másnap kora hajnalban pakoltam egy kis élelmet a húsz aranyból tizet elraktam magamnak, raktam egy ruhát és Villám hátán és Pollor társaságában útnak indultam. Arra indultam amerről a herceg és csapata jött előző nap. Miközben az úton haladtunk arra gondoltam lehet, hogy soha nem leszek boldog, de legalább itt van két legjobb barátom. Villám és Pollor.

 Ahogy csendben mentünk hirtelen egy árny suhant el felettünk. Felnéztem, de nem láttam semmit így hát tovább indultunk. Polloron láttam, hogy kicsit nyugtalan így inkább beleraktam zsákomba és onnét kukucskált ki. Hirtelen fülsüketítő hang verte fel a csendet. Újból felnéztem. Az égen egy Voltrex repült gazdájával hátán, aki az én bátyám volt. Támadni készült. Megrántottam Villám kantárját megfordult és egyenes beugrott a Sötét erdő bokrai közé.

  Egy pár pillanatig korom sötét volt és nem láttam semmit, aztán világosodott egy kicsit, de épp csak annyit, hogy a talajt és a nagyon közeli dolgokat meglássam. Leszálltam Villám hátáról. Elkaptam a kantárját, és én vezettem a fekete ösvényen.

Csendes volt minden csak a mi szuszogásunk hallatszott. Egy idő után már zavaró volt a csend. Ám hirtelen suttogást hallottam. Valakik az én nevem suttogták. Borzasztóan megrémültem. Minden honnan az én nevemet suttogták.

’WILLOW’…’WILLOW’… ’WILLOW’

Majd hirtelen csend lett. Nyomasztó csend és megjelent előttem az a nő. Fekete földig érő ruhában és ugyan ekkorra hajjal ám haja barnában tündökölt. Vörös szemei szinte már fényt adtak a sötétben. Szájából tűhegyes fogak villantak ki. Hátából apró denevér szárnyak álltak ki és fel-alá csapkodott velük. Hatalmas sárkány farkával össze – visszacsapkodott.

-         Liana… a sötét erdő vámpír úrnője. – szóltam lélegzett visszafojtva. Az úrnő szépséges volt, de oly sötét volt szíve, hogy soha nem szerethetett senkit. Ám egy legenda szerint, az hogy Liana szíve kőből van egy átok hibája, amit maga mondott el. Régen volt egy nagy szerelme Reror, aki a legnemesebb sárkány harcos volt a királynál. Annyira szerették egymást, hogy titokban Liana apjának tiltását megszegve összeházasodtak. Lianát abban az időben boszorkánynak tartották, mert remekül bánt a gyógynövényekkel. Sokan üldözték tudománya miatt. Liana legjobb barátnője Romy egy nagy hatalmú rémesen csúnya jósnő volt, aki mindig is irigyelte barátnője szépségét. Egy napon nagyon összevesztek, mert Liana nem adta oda Romynak a szépségét. A nő még aznap felkereste a szépség apját és elmondta neki, hogy Liana és Reror titokban összeházasodtak. A csúf banya nem tudhatta, hogy Liana apja Pill olyan mérges lesz, hogy őt is megöli. Pill megkerestette Rerort és egy „baráti” vacsora alkalmával megmérgezte, sárkánya fejét levágatta. Mikor Liana megtudta, hogy szerelme halott elátkozta magát és apját is. Ő egy csúf szörnyé változott a vámpír úrnővé, míg apja egy csótánnyá. Az átok szerint Liana addig nem nyerheti vissza szépségét és szerelmét Rerort, amíg nem segít egy reménytelenül szerelmes lánynak. Liana amint az átok által ’rondává’ vált egy falujához közeli erdőbe menekült, amely ahogy átlépett rajta sötétségbe borult.

-         Gyermekem… hogy kerülsz ide? – jött egyre közelebb a nő én pedig hátráltam. Tudtam, ha nem mondok igazat, azonnal megöl.

-         A bátyám elől menekültem, aki gonosz lett… - válaszoltam remegő hangon és nem is mertem az úrnőre nézni, aki csak közeledett.

-         Hm… érzem… Érzem a szerelem szagát. – szólt a nő és ott állt tőlem alig egy méterre.  Willow… hát elrabolták a szívedet? – kérdezte és én a földre, rogytam, amint kimondta a nevem.

-         Igen… - válaszoltam halkan és bele se mertem gondolni, hogy tényleg úgy van, ahogy Liana mondja. Beleszerettem a hercegbe. Már akkor mikor először megláttam.

-         Segítek neked, gyermekem. – Szólt a nő és én nem hittem a fülemnek.

-         Kövess!

♥♥♥♥♥♥♥♥

Egy kastély tárult szemem elé. Liana kastélya. Követtem őt és odabent minden jóval megkínált. A szolgái orkok és vérfarkasok voltak valamint vámpír férfiak. Leültetett hosszú asztala végébe és leült pontosan velem szembe. Egy ideig csak figyelte verejtékező arcom, aztán megszólalt.

-         Nyilván ismered az átkomat…

-         Öhm… igen így van. – válaszoltam kicsit meglepődve.  – De… én nem vagyok reménytelenül szerelmes – Lianából nevetés tört kis és csak nevetett és nevetett.

-         Drága gyermekem te sokkal reménytelenebbül vagy szerelmes, mint én voltam. A herceg apja soha nem engedné, hogy egyetlen fia egy parasztot vegyen el.

-         Na de…

-         Cccsss… Hallgasd meg az ajánlatom. – Liana felállt és a tűz felé mutatott ahol megjelent a hercege arca – Segítek, hogy a herceg a tiéd legyen, ám cserébe – a tűz megváltozott és megjelent benne egy férfi, amint lovagol. – Öld meg ezt a férfit… és hozd el nekem a fejét.

-         Ő ki? – kérdeztem és arra gondoltam… megölni valakit… nem tudom képes vagyok – e rá.

-         Ő Reror fivér Qeren. Csak az ő véréből teremthettem újjá szerelmem és szűnhet meg az átok.

-         Szóval, ha megölöm őt – mutattam a tűzre – akkor meggyőződ a királyt, hogy fogadjon el olyannak amilyen, vagyok? Vagy mit teszel, hogy nekem jó legyen?

-         Széppé varázsollak. – válaszolt nemes egyszerűséggel és csettintett egyet mire két vérfarkas termet mellette. Az egyik kezében egy fekete páncél volt a másik kezében pedig egy kard. És egy üveg valami piros löttyel. – E páncél megvéd a sérüléstől, míg a karddal bárkit legyőzhetsz, kivéve a sárkányokat. Az ital. Az ital pedig egy kicsit megváltoztat. Igyál bele bátran.

-         Rendben – bele ittam mire remegés futott végig rajtam, de csak ennyi történt. Aztán a mellettem megjelenő tükörbe néztem. Magasabb lettem és erősebb.

-         Nos hogy tetszik? – kérdezte a vámpír úrnő?

-         Erőital?

-         Úgy van. Vedd fel a páncélt és tedd el a kardot, aztán indulj. Qeren a Murald vezére. Ott megtalálod. – azzal a nő eltűnt és én is útnak indultam.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Liana megmutatta a kifelé vezető utat erdejéből és Villám hátán valamint két vérfarkas kíséretében útnak indultam. Ahogy a napra kiértünk a két vérfarkasból egy nő és egy férfi lett, aztán mint rájöttem ők ketten egy szerelmes pár, akik valahogy bekerültek Liana csapdájába.

-         Én Aeren vagyok ő, pedig a férjem Xiiro. – mutatkozott be a fekete hajú lány és férjére mutatott, akinek szintén fekete volt a haja. Kicsit bolondosnak tűntek és az ember, ki se nézte volna belőlük, hogy vérfarkasok. Egyedül a vörös szemük volt szembetűnő. Mind a ketten fehér lovon jöttek mellettem. Útnak indultunk egyenesen Murald felé. Most már vágytam rá, hogy megöljem Qerent a muraldiak vezérét. Hiszen ő tette tönkre a bátyám életét.

-         Mond csak Willow tényleg beleszerettél a hercegbe? – kérdezte Xiiro nevetve.

-         Hadd kérdezek valamit… Ti mielőtt farkasemberek letetettek mik voltatok? Udvari bolondok?

-         Nem drágám mi sárkány lovasok voltunk. Felelt nemes egyszerűséggel Aeren.

-         Aha… értem. Igen beleszeretem a hercegbe. – válaszoltam és lassan kezdtem felfogni, hogy tényleg beleszerettem. Ahogy az úton haladtunk egyre jobban idegesített két kísérőm folytonos sutyorgása a hátam mögött és ötpercenkénti nevetési rohamuk. Még a gyönyörű tájak sem nyugtattak meg. Elsétáltunk egy hegy előtt, amit mindenhol fák vettek körül és előtte egy kristálytiszta víz feküdt. Sötétedett. Úgy láttam jónak, ha a tónál állunk meg. Ott talán nyugalmunk lesz az éjszaka során. Félhold volt aznap este.

KURTA LILLA - ANGIE