4. fejezet – Az �kk�

Annyi id�t t�lt�tt�nk a kir�lyi v�rosba, hogy mikor az �tl�p�si helyhez �rt�nk �gy d�nt�tt�nk lefeksz�nk �s alszunk egy j�t. Az �jszaka kell�s k�zep�n azonban felkeltett Paul kiab�l�sa.

-         HAGYJON B�K�N! – ord�totta. Nagy nehezen felkeltem �s l�ttam, hogy Aeren �s Xiiro nyomtalanul elt�ntek, m�g Paul egy hatalmas t�mzsi fick� kez�ben verg�d�tt, aki a nyak�n�l fogva a f�ld f�l� emeli. Nem haboztam. El� h�ztam kardomat �s a f�rfi el� l�ptem. K�l�n�s volt. Sz�rke szemei �s hatalmas ajkai kifejez�bbek voltak mindenn�l. Egyenesen r�m n�zett. L�ttam t�rd�ben Paul t�r�t �s tudtam, hogy kem�ny ellenf�llel van dolgom.

-         Engedd el a bar�tom! – sz�ltam magabiztosan �s fejem f�l� emeltem a kardom, amit�l sokkal er�sebbnek �reztem magam.

-         Mi a baj kisl�ny? Nincs itt a herceged, hogy megv�djen? – sz�lalt meg �rdes hangj�n. Tudtam, hogy l�tja, hogy f�lek t�le, de sehogy nem �rtettem honn�t tud a hercegr�l. Hatalmas b�mb�l�s hallatszott. Ekkor meg�rtettem. Ez egy s�rk�ny harcos a kir�ly egyik embere.

-         A kir�ly k�ld�tt? – k�rdeztem, �s lejjebb engedtem kardomat.

-         Igen kicsi l�ny. Egyszer mondom el. Hagyd b�k�n a herceget, vagy ez a mitugr�sz meghal. – a f�rfi megfordult �s elindult. Nagy hiba volt t�le. Olyan nagy d�h �radt sz�t bennem, hogy nem is gondolkodtam. A kardot h�t�ba v�gtam. El�sz�r remegni kezdet, azt�n elengedte Pault, aki azonnal m�g�m rohant. F�ldre rogyott �s hirtelen porr� v�lt, de a kardom ott maradt. Odas�t�ltam �s kih�ztam a kardot a f�ldb�l. Ahogy meg�rintettem a kardot k�tszer olyan er�snek �reztem magam �s k�tszer olyan gonosznak �s kegyetlennek. Nem �rtettem mi t�rt�nik.

-         Paul… ezzel m�g nincs v�ge. Szedd �ssze a csomagokat. Mindj�rt itt leszek! – hatalmasnak �s v�gtelen�l er�snek �reztem magam. Bementem az erd�be �s egy j� ideig nem t�rtem vissza. K�zben Paulhoz meg�rkezett Aeren �s Xiiro.

-         Paul… hol van Willow? – k�rdezte Xiiro

-         H�t… el�sz�r meg�lt egy f�rfit, aki porr� v�lt �s ut�na… bement az erd�be �s m�g nem �rt vissza. – Paul csak hebegett habogott nem �rtett semmit abb�l, ami t�rt�nik – Azt mondta, pakoljak �ssze mindent.

Ism�t �ri�si ord�t�s hallatszott az erd�b�l, de most k�zelebb a h�rom alakhoz. Kirontottam az erd�b�l egy hatalmas kant�rral kezeim k�z�tt �s m�g�ttem ott j�tt, azaz �ri�s. A f�rfi s�rk�nya, aki mid�n legy�ztem a gazd�j�t az eny�m lett. �jfekete volt �s hatalmas v�r�s szemei csak �gy ragyogtak az �jszak�ban. �ri�siak voltak sz�rnyai. Aeren, Xiiro �s Paul sz�ja t�tva maradt, azt�n Xiiro megsz�lalt.

-         Te meg�lt�l egy s�rk�ny harcost?

-         Nem is ak�r melyiket dr�g�m… - sz�lalt meg Aeren �s eggyel k�zelebb l�pett hozz�m – Nem eml�kszel erre a s�rk�nyra?

-         �risten! – Xiiro megvet�en n�zett r�m – Te meg�lted a kir�lyi hadtest vezet�j�t Fullert, akit m�g soha senki nem gy�z�tt le…

-         Dr�ga bar�tom �n nem csak, hogy legy�ztem, de egyb�l meg is �ltem – a gonoszs�g sz�lt bel�lem �s j� �rz�s volt. Hatalmasnak �reztem magam.

-         Mi van veled Willow? J�l �rzed magad? – k�rdezte Paul �s k�rd�n n�zett r�m

-         Soha jobban bar�tom. Engedd el a lovad. Neked adom Vill�mot.  – azzal felsz�lltam az �ri�s h�t�ra �s soha nem �reztem magam hatalmasabbnak.

-         Tudod, hogy h�vj�k? – k�rdezte Aeren �s m�g k�zelebb j�tt. �m a s�rk�ny odacsapott fark�val �gy Aeren h�tr�lni kezdet.

-         A s�rk�nyt… persze… � �kk�. – azzal a magasba emelkedt�nk � f�ntr�l figyeltem, hogy halad kis csapatunk.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

-         Nem tetszik nekem Willow viselked�se. – sz�lt Paul nyugtalanul �s k�zben Aeren reakci�it figyelte.

-         Igazad van… valami nem stimmel vele. Csak tudn�m, mi kezdi megv�ltoztatni… egyszer�en nem �rtem. – v�laszolt Aeren helyet Xiiro. Paul kicsit f�lve, de megk�rdezte:

-         Nem lehet, hogy a kard az, amit az �rn�t�kt�l kapott?

-         H�t persze! A fekete szem! Ez az! – ki�ltott fel Aeren. – a fekete szem. B�rkit legy�z, de a s�rk�nyokat nem. �m ennek a kardnak van egy m�sik tulajdons�ga, amir�l csak n�gy ember tud. Liana, Word�n az egyik szolg�ja, Xiiro �s �n. Min�l t�bbet haszn�lja valaki ezt a kardot, ann�l gonoszabb lesz. Amikor teljesen gonossz� v�lt, akkor a szeme befeketedik �s a haja feh�r lesz, mint a friss h�. Jaj, hogy is felejthettem el! Paul… te egy zseni vagy!

-         J�, de most mit tegy�nk? – sz�lalt meg Xiiro elgondolkodva.

-         Mikor legk�zelebb meg�llunk. El kell t�le venn�nk a kardot… - v�laszolt Aeren �s a teljes hat�rozotts�g jelei �radtak szemeib�l.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

�jszaka lesz�lltunk t�rsainkhoz �kk�vel �s mikor f�ldet �rt�nk leugrottam h�t�r�l. Vizet ittam �s ettem az �tekb�l, amit k�sz�tettek Aerenek. Furcs�n viselkedtek. Sokszor azt vettem �szre, hogy engem figyelnek. Egy id� ut�n azt�n zavarni kezdet �gy h�t r�k�rdeztem:

-         Mi van?

-         Willow… tudtad, hogy kezd feketedni a szemed? – k�rdezte Xiiro �s �rtetlen�l, n�ztem r�m

-         M… - azonban Aeren f�lbe szak�tott

-         �s feh�redik a hajad?

-         Ti meg mir�l besz�ltek? – ny�gtem ki v�gre miut�n sz�hoz jutottam. Nem �rtettem mit akarnak ezzel. Azt hittem megint tr�f�lnak.

-         A kard a hib�s Willow… a kard megfert�zz gonoszs�ggal. – sz�lt Paul �s fel�llt a f�ldr�l. Jobb kez�t fel�m, ny�jtotta �s annyit mondott – K�rlek, add ide, hogy elpuszt�tsam… megm�rgez t�ged…

-         �rtem… - b�logatni kezdtem, �s szomor�an n�ztem t�rsaimra – Irigylitek a hatalmam igaz? H�t persze… Tudhattam volna. Mind kapzsik vagytok. – azzal lassan elindultam �kk� fel�, aki m�r l�b�t tartotta, hogy felsz�llhassak h�t�ra. �m abban a pillanatban el�m ugrott Aeren v�rfarkas alakj�ban.

-         Nem irigyl�nk te ostoba! – morogta �s k�t l�bra emelkedett �gy sokkal magasabb volt n�lam. – Meg akarunk menteni, miel�tt t�nkre teszed az �leted, �s olyan gonossz� v�lsz, mint a b�ty�d… - na itt betelt a poh�r. Kih�ztam kardomat �s megv�gtam vele Aeren l�b�t, aki ett�l a f�ldre rogyott. Els�t�ltam mellette. Fel�ltem �kk� h�t�ra �s azonnal a magasba emelkedt�nk. M�g er�sebbnek �reztem magam �s legy�zhetetlennek. �m mik�zben a magasban sz�lltunk hirtelen megf�jdult a szemem �s egy pillanatig nem kaptam leveg�t, azt�n �gy �reztem, mintha ki akarn�k t�pni a hajam. Mikor ism�t kinyitottam szemem el�sz�r sz�rke volt minden, azt�n �tv�ltott fekete feh�rre. Hajamat szemem el� h�ztam �s l�ttam, hogy teljesen feh�r lett.

-         H�t igaz… - sz�ltam, de k�zben el�gedett voltam – A hatalmam v�gtelen… sajn�lom, ha nem fogadj�k el. El�g volt a v�rakoz�sb�l! Meg�l�m Qerent! �s amint v�geztem visszamegyek Lianahoz… s�t nem csak Qerent, de az eg�sz n�pet meg�l�m! BELE�RTVE A B�TY�MAT IS!

Kurta Lilla - Angie