5. fejezet – Carpe diem

F�nyes nappal volt mikor szememre m�r nem ragadt az �lom mikor m�r nem tudott visszatartani semmilyen b�b�j. Kim�sztam Lestat kopors�j�b�l. A v�mp�r semmit nem vett �szre aludt tov�bb. Louis kopors�ja is z�rva volt, az�rt a biztons�g kedv��rt ben�ztem. Louis val�ban ott aludt. Amint �gy tiszt�ztam a dolgokat, hatalmas d�nt�st hoztam meg. Megn�zzem hogy Lestat igazat sz�lt e, azzal kapcsolatban hogy k�pes vagyok a napon j�rni. Felmentem a l�pcs�n �s mikor megl�ttam a nap els� sugarait az ajt� alatt bek�redzkedni nagy leveg�t vettem �s kinyitottam az ajt�t. A f�ny el�sz�r szokatlan volt olyan hossz� id� ut�n, amit �n a s�t�tben t�lt�ttem, de Lestat val�ban nem hazudott f�nyen j�r� lett bel�lem. Ahogy a v�r k�r�l s�t�ltam sz�get �t�tt a fejemben hogy elm�letileg 2 hete elt�ntem �s senki nem keress. Rosszul esett erre gondolni. Pedig volt egy b�ty�m, akinek igenis agg�dnia kellett volna. Mondjuk igaz hogy ott van neki a feles�ge, de akkor is. M�g is csak a h�ga vagyok. Ahogy ezeken a dolgokon t�prengtem fel se t�nt, hogy egyre t�volabb ker�ltem a v�rt�l. Akkor eszm�ltem fel �jra mikor �reztem valami l�bamnak, �tk�zik. Egy kis kutya volt.

-         Mi a… - kezdtem el a k�rd�st, de kiab�l�st hallottam.

-         N�ni, tess�k megfogni a kuty�m. – egy szakadt ruh�j� kisl�ny rohant fel�m. Arany f�rtjei csak �gy ragyogtak. Ismer�s volt, de nem tudtam honnan. Megfogtam az apr� kis feh�r kuty�t, aki abban a percben meg akart harapni. – Enyje Chaplin! – vette �t a kutyust a kisl�ny.

-         Chaplin? �s t�ged hogy h�vnak gyermekem? – k�rdeztem a le�nyz�t �s leguggoltam mell� a f�ldre.

-         Idegen emberekkel nem besz�lhettek. – fordult el. Megvontam v�llam majd �gy sz�ltam

-         Nos kisl�ny akkor hadd mutatkozzam be a nevem Margaret Leona �s te ki vagy? – ny�jtottam fel� a kezem bar�ts�gosan

-         Az �n nevem Jennis Sterians. – fogott velem kezet mosolyogva a l�ny. – a kutyusom Chaplin. – a kutya r�m morgott �s m�g jobban a kisl�nyhoz b�jt

-         �gy l�tom, nem kedvel engem a kuty�d…

-         Nem err�l van sz� csak � �rva, mint �n…

-         �rva vagy? – k�rdeztem meglepve. Erre nem is gondoltam. – De hisz nem vagy �rva. Itt van neked Chaplin. Chaplin – nek pedig te.

-         K�sz�n�m n�ni, de… - ekkor n�zett �gy igaz�n v�gig rajtam. – A n�nin m�rt van ilyen furcsa ruha? – k�rdezte a gyermek

-         Oh h�t �n az ilyen furcsa ruh�kat szeretem. – sz�ltam nevetve �s megsimogattam a gyermek fej�t a kisl�ny is nevetett. Azt�n egyszer csak bel�m has�tott. Tudtam honn�t ismer�s Jennis. Olyan ak�r a Louis �ltal le�rt Claudia.

-         Baj van n�ni? – k�rdezte a l�ny �s megh�zta szokny�m

-         Nem semmi csak… nagyon hasonl�tasz valakire, akit ismertem. – hazudtam a gyermeknek akinek sz�les vigyor jelent meg arc�n.

-         Eln�z�st… - sz�lt valaki h�tunk m�g�tt – Edmond Silakury rend�rf�hadnagy vagyok �s… - ahogy a rend�r megpillantotta arcomat el�llt a szava

-         Igen? – n�ztem r� k�rd�n �s megfogtam Jennis v�ll�t

-         ���… Jack Marrow k�ld�tt a n�v�r�t keresem Margaret Leona – t…

-         �…

-         Eln�z�st, de rossz helyen kopogtat ebben a v�rban nem lakik semmilyen Margaret…iz�… - sz�ltam megel�zve Jennis – t – �s most ha megbocs�t a l�nyommal elmenn�nk pihenni. – sz�ltam �s elfordultam a f�rfit�l.

-         Persze… �s eln�z�st – sz�lt a f�hadnagy �s els�t�lt.

Bevittem a gyermeket a v�rba �s lefektettem aludni. Furcsa m�d nem k�rdezett semmit. �n m�g elmentem �s megmartam n�h�ny embert, aki az utamba akadt. Azt�n visszamentem hogy az �jszaka el�tt aludjak egy kicsit. Pontosan nyolckor, mint valami �breszt��ra kim�sztam kopors�mb�l �s megl�ttam, hogy Lestat m�r r�g nincs a hely�n. Lel�ktem Loui kopors�j�nak fedel�t �s felkeltettem a v�mp�rt.

-         Louis nagy baj van! Idehoztam egy kisl�nyt �s Lestat m�r nincs a hely�n �s… �s…

-         Ccccssss… - tette Loui sz�mra mutat� ujj�t. – Hov� vitted a l�nyt?

-         Fel az emeletre.

-         Akkor menj�nk.

Felrohantunk a l�pcs�n �s hogy gyorsabban oda�rj�nk Loui felkapott a f�ldr�l �s egy m�sodperc m�lva m�ris ott �lltunk az emeleti h�l�ban. Jennis ott fek�dt az �gyban �s Lestat ott �lt mellette egy k�nyvvel a kez�ben.

-         Carpe diem! Ragadd meg a napot! Azzal a k�lt� els�t�lt a gyermek mell�l �s elindult a lenyugv� nap fel�. V�ge. Nos hogy tetszett kedvesem? – k�rdezte Lestat szende mosollyal arc�n �s megsimogatta a gyermek homlok�t.

-         Sz�p volt csup�n szomor� – sz�lt a gyermek – mes�lj m�g valamit Lestat b�csi! – sz�lt nevetve a gyermek

-         Nocsak itt van Louis b�csi �s Margaret n�ni. Akarod, hogy �k is veled hallgass�k a mes�t? – k�rdezte Lestat neg�des mosollyal arc�n.

-         IGEN! – nevetett fel a gyermek. L�ttam, ahogy Loui arc�n lefolyik egy k�nnycsepp, azt hiszem, tudtam mi�rt…