6. fejezet – a b�n udvara

Louis minden �jszak�t a gyermekkel t�lt�tt. A kisl�ny �gy ragyogott ak�r a gy�m�nt �s furcsa m�d nem vette �szre k�t t�rsam szokatlan viselked�s�t. Egyik nap azt�n fat�lis hib�t k�vettem el, �pp az udvarban �ltem a di�f�n, �s egy k�nyvet olvastam valami �r�lt fick� �rta, aki szerint l�teznek v�mp�rok. Persze senki nem hit neki. Bevallom el�sz�r �n sem, de azt�n elkezdtem hinni. Gondolom nyilv�nval�, hogy mi�rt. Nos ahogy ott kint olvasgattam Edmond nyomoz� �rkezett meg.

-         J� napot Miss. Leona! – k�sz�nt r�m hangosan �s l�ttam, ahogy neg�des mosoly jelenik meg arc�n.

-         Sz�val r�j�tt… - b�lintottam elismer�en �s a nyomoz� csak mosolygott. Lem�sztam a f�r�l nem akartam felt�n�st kelteni, azzal hogy minden k�l�n�sebb gond n�lk�l leugorhatn�k.

-         Igen Margaret kisasszony. A b�tyja nagyon agg�dik �n�rt. El kell vinnem �nt hozz�. Mr. Marrow sz�m�t mag�ra, f�lti �nt… - a rend�r lehajtotta fej�t �gy t�nt nekem, nem mer huzamosabb ideig szemembe n�zni. Jobb l�b�val a f�ldet kezdte kapar�szni. Azt�n v�g�l m�gis r�m n�zett. – El kell vinnem.

-         Nos nyomoz� a v�laszom egy hat�rozott nem. Maradok. Ha annyira fontos vagyok a b�ty�mnak, aki eldobta a csal�dnev�t, mert sz�gyellte ap�nkat akkor idetolja azt a h�lye fej�t. �s most, ha…

-         Nem! – a nyomoz� azonnal elkapta kezem, ahogy be akartam indulni. Meg�lltam fel� fordultam.

-         Mondja nyomoz�… Ismeri Sawwer k�nyv�t a v�mp�rok l�tez�s�r�l? – k�rdeztem, �s magamban nevettem.

-         Igen. De nem �rtem hogy j�n ez ide Miss. Leona…

-         Hisz neki? – l�ttam, ahogy a f�rfi arc�ra r�fagy a nevet�s �s elengedi kezem.

-         �h… nem. – r�zta meg dagadt fej�t.

-         Gondoltam… - lehajtottam fejem, kidobtam kezemb�l a Sawwer k�nyv�t �s a nyomoz� fel� fordultam – akkor itt lenne az ideje, hogy higgyen a s�ltbolondoknak. – azzal neki vetettem magam. M�g arra se hagytam id�t, hogy felord�tson csak kegyetlen�l belemartam nyak�ba. Mikor v�geztem, ledobtam a f�ldre �lettelen test�t. Abban a percben halk ny�sz�rg�st hallottam h�tam m�g�tt. Megfordultam. Jennis t�rdelt t�lem egy m�terre.

-         Mit tett�l vele? – k�rdezte zokogva. Amikor elindultam fel� kiny�jtott k�zzel felsikoltott �s elkezdet futni.

-         A francba! – L�bammal dobbantottam egyet a f�ld�n, de a k�vetkez� m�sodpercben m�r a rohan� kisl�ny el�tt �lltam, aki nekem �tk�z�tt.

-         Ne hagyj�l! – elkezdte mellkasom �tni mikor let�rdeltem el�. Meg�leltem �s felvettem a f�ldr�l.

-         -Gyere kincsem mindent, elmagyar�zok. – mondta nyugtat� hangom, �s nyak�ba haraptam. �jultan vittem vissza a v�rhoz.

------------------------*----------------------

A gyermek az �gyon fek�dt k�b�n. Le�ltem mell� egy ideig, n�ztem gyenge test�t, azt�n beleharaptam csukl�mba �s a le�ny sz�j�hoz tettem. Ahogy meg�rezte v�rem m�moros �z�t, csak sz�vta �s sz�vta, m�g nem ell�ktem magamt�l. Sz�rny� f�jdalmai voltak, m�g v�g�l teljesen �talakult. Az �jj� sz�letett Jennis imm�ron teljes m�rt�kben pontos m�sa volt Claudia – nak �s nem csak a k�lseje. M�g els� szava is.

- Nem vehetted el t�lem Loui – t Armand… - kiny�lt szeme �s fel�m, ford�totta. Lem�szott az �gyr�l �s le�lt mell�m. Megijedtem t�le. Pontos m�sa volt annak a le�r�snak, amit Loui adott Claudia – r�l, de nem csak k�ls�re nem – nem bar�taim, �rz�seiben, hangj�ban mindenben. �s �rdekes m�don azokr�l a dolgokr�l is tudott, amiket mi nem mes�lt�nk, nem mes�lhett�nk neki. Honn�t tudta, ki azaz Armand. – Hol van Louis? – k�rdezte t�lem. Megr�m�tett. Nem volt m�r az a gyermek, akivel �n tal�lkoztam. Nem volt Jennis t�bb�.

- Jennis hal�lra r�m�tesz. – sz�ltam �s fel�lltam a f�ldr�l, hogy el�ny�sebb helyzetben �rezzem magam. Nem lett jobb �rz�sem. S�t. �s amikor elmondta k�vetkez� mondat�t…

- �n nem Jennis vagyok, hanem Claudia.

- Nem! NEM! � halott! – ord�tottam a gyermekre, de � csak nevetett rajtam, azt�n fel�llt �s megfogta kezem. Abban a percben l�ttam, amit � l�tott miut�n a nap beragyogta az eg�sz kamr�t, ahol Madleinnel voltak. Claudia megszor�totta a n� kez�t. Felugrott mell�le �s a szoba k�zep�re �llt. A k�vetkez� pillanatban beszakadt alatta a talaj �s beesett. Madlein pr�b�lt ut�na menni, de a f�ld bez�rult. A k�vetkez� pillanatban Claudia ism�t Madlein el�tt �llt �s visszamentek a sarokba, azt�n… gondolom, nem kell tov�bb mondanom, hisz ti is tudj�tok mi t�rt�nt. – Sz�val �gy. Eldobtad lelked, hogy egy �j gyermekben sz�lethessen �jj�. – sz�ltam �s lehajtottam fejem. – De hogyan? Te ezekr�l a dolgokr�l nem tudhatt�l. Senki nem tan�thatta meg neked.

- �gy van. �m mikor elkezdtem megsz�llottan keresni, hogy honn�t sz�rmazik fajunk egy �rdekes irom�nyra bukkantam. Az ember k�pes elhagyni lelk�t azon a helyen, ahol meg fog halni. Aznap tudtam, hogy meghalok �gy h�t �gy d�nt�ttem, megpr�b�lom. Azt hittem nem siker�lt, de Madlein odas�gta f�lembe a nagy k�rd�st: Mi t�rt�nt veled? Abban a percben r��bredtem m�gis csak siker�lt. Nem tudtam hogyan. �n akkor nem l�ttam azt, amit te �n csak Madlein – t l�ttam, aki elindul fel�m. Nem �reztem, hogy beszakadna a f�ld. Nem �reztem semmit. Lelkem ott bolyongott a f�ld m�ly�ben, m�g nem megsz�letett ez a gyermek Jennis. Pont ugyan azon a helyen, ahol �n meghaltam. Az anya meghalt ott. Szinte azonnal. A gyermeket egy utcai �rus tal�lta meg, aki �pp a haj�ra tartott, hogy visszat�rhessen New Orleans – be. Mag�val vitte Jennis – t. Az els� n�h�ny �vben lelkem m�g nem nyomta el a gyermek lelk�t. �m 5 �ves kor�bban siker�lt legy�zn�m lelk�t �s az uralmam al� hajtani test�t. �gy t�rt�nt h�t, hogy �jj� sz�lettem. S�t nem is �jj� sz�lettem, hanem visszat�rtem. Az m�r csak a v�letlen m�ve volt hogy tal�lkoztam veletek, de az m�r…

- Hagyd abba! – ord�tottam Jennis – re vagy Claudia – ra m�r nem tudtam, hogyan nevezzem. Nem b�rtam elhinni mindazt, amit mondott. Olyan k�ptelens�gnek t�nt. B�r ha bennem �jj� sz�lethetett, azaz Akasah vagy kicsoda ez is megt�rt�nhet, de nem! NEM! K�ptelens�g erre nem lehet k�pes egy gyermek.

- Elengeded Loui – t? – k�rdezte ism�t a gyermek. 

- �n…

- Claudia? – Louis l�pett be a szob�ba. �s a gyermekre n�zett. Arc�ra r�fagyott a mosoly. �n m�r a sarokban guggoltam. Nem b�rtam a fesz�lts�get. Fel�lltam �s odarohantam Louis – hoz. �t�leltem �s nem mertem a gyermekre n�zni. – Eressz! – l�k�tt el mag�t�l Loui �s elindult Claudia fel�. Mikor oda�rt mell� �s let�rdelt el� megsimogatta a gyermek arc�t. – �n azt hittem… de l�ttam a holttested… �n…

- J�jj szerelmem mindent, elmondok. – Claudia megfogta Louis kez�t �s els�t�ltak az eb�dl� fel�.

Ahogy n�ztem �ket fejembe hirtelen hatalmas f�jdalom ny�lalt. Azt hittem azonnal meghalok. Hirtelen �jra �rezni kezdtem azt a furcsa bizserg� �rz�st, mint mikor Akasah uralma al� hajtotta testem. Szemem sark�b�l l�ttam, ahogy Lestat berohanna a szob�ba. Let�rdel el�m �s �v�lt. �m hangot nem hallottam. Nem hallottam hogy b�rmit is mondana. Egy m�sodperc m�lva m�r a f�ld�n fek�dtem �s testem csak r�zk�dott. Hajam, szemem el� omlott. Azt�n egy id�re minden s�t�t lett. Mikor �jra magamhoz t�rtem. Padl�ra csaptam jobb kezem, majd a balt �s felnyomtam magam a f�ldr�l. Hajam kontyban volt �s egy korona d�szelgett fejemen. Szemeim izz� v�r�sre v�ltoztak �s tekintettem minden esetben gyilkos lett. Lestat let�rdelt el�m �s Louis, Claudia is l�baim el�tt hevertek. Nem �rtettem mi folyik itt. V�g�l megsz�laltam saj�t hangomon, de nem azok a szavak hagyt�k el ajkamat, melyeket akartam, hogy elhagyj�k.

-         Fel�llhatok alattval�k. – Louis, Lestat �s Claudia egyszerre �lltak fel �s egyenesen szemembe n�ztek. Olyanok voltak, mint akik nincsenek magukn�l, ahogy n�ztem �ket minden �jra s�t�tbe borult. Ism�t vak lettem, ha fogalmazhatok �gy.

Fel�bredtem, de most m�r teljes val�mban. Lestat m�g mindig ott t�rdepelt el�ttem �m most m�r tiszt�n hallottam szavait:

-         Te hoztad ide? Louis nem mes�lte, hogy meg akart �lni? Hogy csin�ltad? Mit tett�l? V�LASZOLJ!

-         El�rult�l Lestat! – sz�ltam magamb�l kikelve �s a k�vetkez� pillanatban a f�rfi h�ta m�g�tt voltam �s kezemmel mellkas�t sim�tottam v�gig. – Meg kellene hogy �ljelek t�ged…

-         Akasah �n… �n… nem akartalak el�rulni… - t�rt ki mag�b�l Lestat. �n pedig csak nevettem. Kacajom nem volt m�r az eny�m s�t�ni lett �s m�rhetetlen�l gonosz.

-         H�t persze Lestat. Nem foglak meg�lni. Nem kell k�ny�r�gn�d az �leted�rt. Megtartalak. J� szeret�m volt�l. H�t maradsz. De most l�tni akarom t�rsaid. Vigy�l h�t hozz�juk kedvesem. – Elengedtem Lestat mellkas�t �s felemeltem a f�ldr�l. A v�mp�r megfogta kezem �s kivitt az eb�dl�be, ahol Claudia �s Louis besz�lgettek.

-         Margaret veled meg mi…

-         Margaret? Ne nevetess fiatalember. – kit�rt bel�lem a kegyetlen nevet�s �s odal�ptem Loui mell�. Azt�n Claudia – ra n�ztem, akinek arc�ra fagyott a mosoly. – Most m�r nem mersz velem szembe sz�llni igaz gyermekem? Aahh… - mellkasomhoz kaptam, majd Lestat fel� intettem. � odal�pett mell�m �s felemelt a f�ldr�l. – a gazda visszak�veteli test�t. Most t�vozom kedves… - azzal ism�t els�t�t�lt a vil�g �s nem l�ttam semmit.