10. fejezet – egy új otthon, vagy valami hasonló

Útnak indultunk egy új otthon felé. Louis, Lestat, Claudia, Jack és persze én. Ahogy sétáltunk valami nagyon furcsa dolog történt. Egy kisfiúval kezdődött. Az édesanyja mellett állt és ránk mutatott. Az anyuka rémülten felkapta fiát és elrohant vele. Ránéztem a többiekre, de ők csak megvonták vállukat, aztán baktattunk tovább. Alig 5 perc múlva elértük a falu határát ahol több mint 100 ember állt élükön 8 rendőrrel. Felsorakoztunk egymás mellé. Én álltam középen, Loui bal oldalamon, Lestat jobbomon, Loui mellett Claudia, Lestat mellett pedig Jack. A középen álló rendőr előre lépett és előhúzott egy papírt, majd hangosan olvasni kezdte:

-         Lestat de Lioncourt, Louis de Pointe du Lac, Jack Marrow, Jennis Sterians – ránéztem Claudiára aki csak mosolygott a név hallatán – önök elmehetnek békével. Margaret Leona ön le van tartoztatva.

-         És megtudhatnám, hogy miért? – kérdeztem, és közbe körmömet nézegettem.

-         Mert megölte a fiam! – kiáltotta az egyik nő a tömegből.

-         És az én két lányomat! – ordította egy másik nő.

-         Megölte a családom összes tagját! – lépett ki a tömegből egy kislány.

-         Értem… nos tudják bizonyítani? – kérdeztem és beletúrtam hajamba

-         Igen… - lépett kis tömegből egy szemüveges férfi, akinek barna haja jól fésült volt.

-         És maga… Daniel? – néztem rá régi munkatársamra kerek szemekkel. – Jobb lett volna, ha nem avatkoznak bele! – bólintottam Lestatnak és Louisnak akik megfogták Jack és Claudia kezét. Én magam pedig hátat fordítottam a tömegnek. A négy társam körém állt és elkezdtek forogni. Az ég felé emeltem kezem majd hátra néztem, és annyit mondta. – Még találkozunk! – azzal mindannyian a magasba emelkedtünk és eltűntünk az emberek szeme elől.

-         Boszorkányság! – ordította az egyik nő.  

Egy nem is olyan kis városban tehettük le újra a lábunkat. Ez a város nem más volt mind Los Angeles. Egy kis albérletben kaptunk mi helyett. Claudia a bátyámmal és Louissal volt egy helyen. Én Lestat mellé kerültem. Este úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vadászni, mert Louiék biztos hoznak majd valamit. Így kettesben maradtunk szobánkban.

-         Nekünk nem ilyen koszfészek való… - járkált dühösen fel – alá Lestat. Jó magam az ágyon feküdtem és olvastam.

-         Nézd Lestat várnunk, kell, még egy kicsit, amíg lenyugszanak a kedélyek. – néztem fel Mr. Edgar Allen Poe könyvéből.

-         Én… figyelj drágám, elmegyünk egy gazdag házhoz, kiszívjuk az ott lakók vérét és a miénk a ház…

-         Hát persze Lestat, de ez nem ilyen egyszerű.

-         Komolyan mondom szeretkezés után sokkal könnyebb veled szót érteni. – azzal fogta kabátját és elindult az ajtó felé. – Keressek valami normális házat… ha akarsz akkor gyere.

-         Én már nem mondok semmit. Menj magad. – azzal magamra húztam a takarót és lehunytam szemem.

Lestat kezét éreztem derekamon mikor újra kinyitottam a szemem. Egy hatalmas házban voltunk és egy meglepően nagy ágyon feküdtünk.

-         Mi a… - néztem körül mire Lestat halkan megszólalt.

-         Nem volt nagy ördöngösség. Elcsábítottam a nőt utána meg megöltem.

-         Te elcsábítottál egy nőt? – keltem fel és kimentem a szobából.

-         A francba…

-------------------------------------------------------♥--------------------------------------------------------

Kedves Mrs. Jane Leona!

Fájdalommal értesítjük hogy lánya Margaret Leona és fia Jack Marrow 2 hete autóbalesetben elhunytak. Holttestük Los Angeles Fekete Angyal nevű hullaházában van. A temetésük december 14. – én esedékes.

Őszinte részvétem:

Edmond Silakury főhadnagy

-         Na? Hogy hangzik? – nézett fel a levélből Jack amit, ő maga írt édesanyánknak.

-         Hát… egész jó… de hogy a francba akarsz te a hullaházba kerülni?

-         Van ott egy régi haverom. Majd meggyőzőm, hogy engedjen be minket…

-         És a feleségednek mit akarsz írni? – kérdeztem és rácsaptam a fejemre – Ne haragudj!

-         Azt akarom, hogy ők is vámpírok legyenek Annie és Chris…

-         Nem! Azt nem! Én még egyszer nem. És te se! – emeltem fel hangom és előhúztam a papírt. – Megírom a leveleket. A feleségednek, a fiadnak és a nagyiknak. Te pedig menj fel és küld le Lestatot.

-         Igenis… - nagy nehezen felállt és a dühtől eltorzult arccal elindult fel a lépcsőn.

-         Louis és Claudia hol vannak? – kérdeztem mire Jack megdermedt.

-         Felnőtté avatja Loui Claudiát…

-         Tessék? Jézus ugye nem?

-         Nem – nem. Nem úgy. Claudia ismer valami hülye módszert, amitől felnőtt lehet.

-         Erre nem mondok semmit.

Tisztelt Mrs. Annie Marrow és Chris Marrow!

Fájdalommal értesítem önöket, hogy Jack Marrow és húga Margaret Leona 2 hete autóbalesetben elhunytak. Temetésük december 14. – én lesz.

Fogadják őszinte részvétemet:

John Radell nyomozó

-         Mért kerestél? – lépett be a konyhába Lestat.

-         Louis és Claudia valami hü… - abban a percben kiköptem a vért a számból. Az ajtón Claudia lépett be. Csakhogy már nem volt az a bájos gyermek. Legalább 15 évet öregedett. Haja kiszőkült. Ajkai megduzzadtak, szemei feketén ragyogtak.

-         Úristen! Claudia? – néztem rá kerek szemekkel. A lány mögött Loui lépett be arca ragyogott az önteltségtől.

-         Igen én vagyok. Zavar? – „Claudiának nem csak a teste, de modora is megváltozott” gondoltam magamban. Felálltam és elésétáltam. Szerencsére még így is egy fejjel magasabb voltam nála. 

-         Lestat örülnék, ha nem stírölnél így – szólt fennhangon Claudia. Hátra fordultam és villámokat szórt a szemem. Lestatot nem különösebben érdekelte a dolog.

-         Nekem mennem kell. – azzal elsétáltam. Ki a házból, ki a városból. Egyenesen New York felé vettem az irányt. Jack családjához. Kezemben a levéllel. Végül, ahogy egyre közelebb értem célomhoz arra gondoltam inkább vissza se megyek Los Angelesbe. Barangolok egyedül tovább.

Mikor végre New Yorkba értem elmentem, hogy felkeressem Jack régi házát. Meg is találtam. Egy ideig csak bámultam némán a szép, kertes, családi otthont. Aztán a postaládához léptem. Ám amikor a levelet be akartam tenni valahogy nem vitt rá a lélek. Nehéz döntést hoztam meg.

Kedves Margaret!

Nem tudom megkapod – e levelem, de mindenképpen írni akartam neked. Sajnálom, hogy itt hagytál minket. Azt viszont köszönöm, hogy hála neked a családommal lehetek. Köszönöm. Tudom, hogy nem akartad megtenni a dolgot, de az hogy értem még erre is képes voltál…

Szeretlek: Jack

U.t.: Lehet, hogy váratlan vendéged lesz!