3. fejezet – �let �s hal�l k�z�tt

A haj� fed�lzet�n mindenki p�nikba esett egy �l� ember sem tudta meg�rizni a hidegv�r�t, kiv�ve a kapit�ny…

- NYUGODTAN EMBEREK!!!! �GY NEM MEGY�NK SEMMIRE!!!!!!

De k�ptelens�g volt azt gondolni ebben a z�rzavarban, hogy b�rki is k�pes lesz �jra nyugodt lenni. Ez�rt a kapit�ny k�r�s�t megtagadva mindenki a ment�cs�nakokhoz rohant. Ezt tette Ralph is. Ameivel mit sem t�r�dve rohant  a ment�cs�nakokhoz. Nem �rdekelte m�s csak a saj�t testi �ps�ge. P�r perce m�g azt bizonygatta, hogy nem tudna �lni a l�ny n�lk�l, most meg �gy hagyta cserben ahogyan csak tudta…m�g, hogy � a h�s szerelmes, kacag a m�jam. M�g Amei a b�lteremben fek�dt �jultan � csak saj�t b�r�t mentett.

-         Amei! – hallatszott  az imm�r �res b�lteremben – Dr�g�m! – ki�ltotta Paul.

-         Itt vagyok. – mondta a l�ny elhal� hangon. – azt hiszem be�t�ttem a fejem.

-         H�t az lehet. – nevetett a Paul, aki m�r j� p�r perce ijedten kereste �t.

Felseg�tett a f�ld�n fekv� l�nyt �s az �l�be kapta. �s �gy vitte ki a haj� fed�lzet�re.

-         Ezt soha nem tudom neked megh�l�lni Paul – suttogta a l�ny aki a lelkiismeret�vel k�szk�d�tt �ppen.

-         Nem baj Kicsim,  nem baj. Az a f�, hogy ezt t�l �lj�k. Nem?

-         De v�g�l is- �s megpr�b�lta nem el s�rni mag�t a l�ny. �s k�zben er�sen kapaszkodott Paul nyak�ba.

Ek�zben L�na is Ameit kereste, de helyette �t tal�lt�k meg.

-         Sajn�lom, hogy �gy ott hagytalak.

-         Semmi baj. Nem l�ttad Ameit??

-         De senki m�st csak �t. – piszk�lta L�n�t Rob. – �pp bocs�natot k�rek erre Te meg Ameivel piszk�lsz.

-         Sajn�lom, de � a legjobb bar�tn�m, nem vesz�thetem el.

-         �rtem gyere keress�k meg.

-         Oksza, k�sz�n�m, hogy seg�tesz…pedig nem �rdemeln�m meg.

-         De igen, de most gyere. – �s megfogta a L�na kez�t �s elkezdte h�zni �t mag�val.

-         N�zd ott van Stifler!

-         De neki seg�t a kapit�ny…majd elboldogul, nem kell�nk oda sz�zan – f�lt�kenykedett a sr�c.

-         Rendben ez mondjuk t�nyleg �gy van, de az�rt vetett m�g egy pillant�st a t�volod� Stifler �s kapit�ny p�rosra.

A kapit�ny �pp a fi�t pr�b�lta �szhez t�r�teni, de nem t�l sok sikerrel. Az csak fek�dt eszm�letlen�l a f�ld�n, nem l�tszott rajta semmi k�l�nleges v�ltoz�s vagy seb…�gy t�nt, mintha csak aludna. H�t igen ez Stifler. A kapit�ny is m�r ideges volt ez miatt ez�rt fogta mag�t �s lekevert egy �ri�si pofont neki. �gy t�nt, hogy a k�pen t�rl�s megtette a hat�s�t, de ekkor a haj� hirtelen megbillent �s az am�gy is m�r ideges kapit�ny megcs�szott �s haj� azon r�sz�be esett ahonnan nem biztos, hogy k�pes lesz m�r megmenek�lni…!

Stiflert megtartotta az a pad, ami hozz� volt sz�gelve a haj� padl�j�hoz, �s amin � fek�dt. Eszm�let�hez t�rve m�r nem l�tta a megment�je cs�sz�s�t csak a pofonj�t �rezte. Nem is t�r�d�tt sokat a dologgal ink�bb csak a ment� cs�nakok fel� sietett �s pr�b�lta menteni a b�r�t.

-         Fenn vagyunk – vil�gos�totta fel Paul a m�g mindig a karjain fekv� Ameit.

-         Akkor t�l�lj�k? – b�mult fel a sr�cra.

-         Igen, val�sz�n�leg. – n�zett mereven Paul maga el�, mintha �pp nem ebben a vil�gban j�rna a lelke egy r�sze…

-         K�sz�n�m, hogy megmentett�l, ha Te nem lenn�l �n m�r r�g holtan fek�dn�k…k�sz�n�m! – �s m�r ajkait ny�jtotta a cs�kra, de elutas�t�sra tal�lt… - Paul!?

-         Tess�k?

-         Szeretsz? – k�rdezte f�l�nken.

-         Erre most nem tudok v�laszolni, sajn�lom.

-         Nem baj – �s Amei ett�l a v�laszt�l szomor�an kezdte el n�zni az alattuk l�v� cs�nakot.

Rob �s L�na is szerencs�sen el�rt�k a c�lt… �s persze Stifler is Peter �s Ralph is biztons�gban vannak m�r �s az utasok nagy r�sz�re is elmondhat� ugyan ez, de a kapit�nyt hi�ba v�rj�k a ment� cs�nakokn�l, csak nem j�n…

-         MIKOR INDULUNK M�R EL INNEN? – ordib�lta be valaki, akinek gondolom m�r nagyon nem volt �ny�re egy s�llyed� haj� mellet lenni.

-         M�g 5 perc! – kapta meg a v�laszt egy kih�zott gerinc� fi�t�l, aki rem�nykedve v�rta, hogy j�jj�n m�r a kapit�ny. Nem kell csod�lkozni a fi� apj��rt rem�nykedett. Eddig minden �tj�ra elk�s�rte az apj�t, de m�g baleset soha sem volt… nem l�tszott rajta ijedts�g, s�t m�g aggodalom sem csak egyszer�en v�rt, hogy j�jj�n. De letelt az �t perc �s semmi. Az alig 20 �ves fiatalembernek, musz�j volt ott hagynia az �desapj�t, akir�l m�g azt sem tudta, hogy m�g �le �s �gy marad itt vagy m�r halott. A cs�nakok elindul�sa ut�n m�g p�r percig f�rk�szte a s�llyed� j�rm�t, de ut�na levette r�la k�k szemeit.

-         Greg! Nyugodj meg, lehet, hogy felsz�llt egy m�sik cs�nakra. – rakta a v�ll�ra egy m�sik sr�c a kez�t.

-         Nyugodt vagyok. – mondta nemes egyszer�s�ggel �s le�lt.

-         Jah, persze Te mindig nyugodt vagy. - zs�rt�l�d�tt a fi�. – hiszen Te vagy a nagy valaki, aki t�l g�g�s ahhoz, hogy nyugtalan legyen…