6.fejezet – Az igazság pillanatai

Teltek a napok…az események is vele együtt. Kinek hosszúak voltak a napok kinek gyorsak…embere válogatja. De az biztos, hogy a szigetet nem tartották számon sehol egy igaz kis lakatlan szigetecske volt. Pálmafákkal égszínkék óceánnal és puha homokkal. Nem meglepő, hogy sokan jól érezték magukat itt. Köztük volt Léna is aki nagyon élvezte az itt töltött napokat Rob társaságában és valaki máséban is. Kim Cattrall. Ő volt az a híresség akivel mindig jóba akart lenni, de soha nem találkozott vele. Hát most itt van. Sokat beszélgettek és jól elvoltak egymás társaságában. Kim egyedi volt kedves és bármit megtudtak egymással osztani… Amei néha féltékenyen is nézte mikor egymás társaságában nevettek, de úgy gondolta, hogy ha haza jutnak minden a régi lesz ezért inkább Paullal volt.

Egyik este elég jó kedve volt mindenkinek és a tűz köré gyűlve énekeltek és egyesek táncoltak is. Na meg az épen maradt CD-k számait hallgatták.

-         Na baby gyere táncolni! – hívta Kim Lénát táncolni.

-         Rendben megyek, de csak a Te kedvedért! – nevetett és megfogta Kim felé nyúló kezét.

-         Ohh igazán megtisztelő ez nekem. – csipkelődött Kim.

-         Igen tudom.

Egy elég lassú szám következett ami nem is volt meglepő ezen a CD-n. Ekkor léna finoman átkarolta Kim nyakát a másik lánynak sem kellett sok bíztatás rögvest közelebb is húzódott és ezzel jól magához szorítva Lénát.

-         Finom az illatod. – mondta Kim.

-         Köszi, a Te parfümödből van.

-         Tudom. – nevette fel. És még jobban átkarolta a lányt.

-         Akkor jó! Te meg nagyon csini vagy ma.

-         Ari vagy! De Te is!

-         Ahamm. – és ekkor mélyen egymás szemébe néztek és talán nem is látták egymásban a nőt…az azonos neműt… gyengéd csókban forrtak össze. Mindenki szeme láttára beleértve Robot is. A srác elkerekedett szemekkel nézett rá és elfutott. Léna csak mikor látta, hogy miképp néznek rá akkor tudatosult benne, hogy mi történt. De nem bánta meg. Mindig is tudta, hogy nem csak a férfiakhoz vonzódik és ezt nem is ritkán ki mutatta, de azért bántotta, hogy Rob szeme láttára történt. Ameinek is elkerekedett a szeme. Hirtelen hátrálni kezdett anélkül, hogy maga mögé nézett volna egy pillanatra is és csak Lénát bámulta. Hirtelen valakinek neki ment a hátra felé menetelésében. És egy hatalmast sikított ijedtében.

-         Anyám! Ez meg mi volt? – és hirtelen hátraesett, de nem ütötte meg magát mivel valami illetve valaki felfogta az esést. Aki felfogta nem volt más, mint egy srác.

-         Én voltam, és Te meg nekem jöttél. – mondta a jóképű fiú.

-         Ahamm, persze-persze kikerülhettél volna, esetleg ha lett volna annyi eszed, de nem volt. – zsörtölődött Amei.

-         Hát mondjuk, de Te túl gyorsan hátráltál, de egyébként még mindig rajtam fekszel,

-         Jaj bocsi – és gyorsan felpattant a srácról.

-         Semmi. – és elkezdte magáról söpörgetni a port. - egyébként Jesse.

-         Én meg Amei vagyok és most sem értem, hogy miért nem kerültél ki.

-         Jaj persze direkt volt, hogy rám ess – ugratta Őt a fiú.

-         Gondolhattam volna. – morgott fel megint Amei, de ekkor észrevette, hogy milyen helyes Jesse… hirtelen borzongás futott végig a gerincén és mélyen a srác szemébe nézett.

-         Most mi történt? Azon gondolkozol, hogy igazat mondok e vagy sem? – kuncogott a fiú.

-         Ohh nem csak hirtelen átfutott rajtam valami.

-         Én voltam!

-         Honnan tudod – lepődött meg Amei ezen a válaszon mikor csak viccelt Jesse.

-         Jaj csak vicc volt és nem hinném, hogy én voltam mikor itt állok – tört ki nevetésben a srác és bizalmasan végig simított a lány karján.

-         Jah csak este van már nagyon.

-         Hát nekem mondod? Nem is láttalak még, pedig már itt vagyunk egy ideje.

-         Öhm… - Amei kicsit zavarba jött. – Szóval eddig betegeskedtem, és nem nagyon jöttem elő.

-         Oh… értem. De már jól vagy ugye? – kérdezte a férfi, aki Amei szemébe egyre helyesebb és helyesebb lett.

-         Igen, persze. Kiderült az is, hogy terhes vagyok! – Amei fejére csapott. Úgy érezte ezzel mindent elrontott.

-         Jaj, de szuper és kitől van a gyerek? – kérdezte lelkesen Jesse és Amei meg is lepődött rendesen.

-         Hát… Petertől. – mutatott Peter felé Amei

-         Mi? – hallatszott Amei háta mögött az ismerős hang, Paul volt az.

-         Igen… mi? – lépett oda Peter is

-         Jól hallottátok mind a ketten. Peter tőled van a gyerek. Paul veled pedig végeztem. Már rég meg kellett volna tennem. Ugyanis tudom, hogy megcsaltál Jennifer Connelyvel szóval sok boldogságot nektek. Pápá! – Az Amei elkapta Jesse kezét és elindult vele a part felé. Paul tátott szájjal figyelte, hogy hogyan távozik a nő.

-         A francba… kitől tudta meg? – kérdezte Paul magától, aztán Peterre nézett – Gratulálok!

-         Kösz… - hajtott fejet Peter és visszament táncolni.

A tenger gyönyörűen hullámzott és Léna csak ezt tudta bámulni. Kim is magára hagyta és Rob is. Rob részéről még meg is értette, de hogy Kim mért sétált el azt nem tudta. Pedig visszacsókolt. Na de ilyenek a nők. Furcsák. Léna leült egy csendes partszakaszon és hallgatta a szél zúgását. Egy ideig még figyelte a tengert, aztán felállt és úgy döntött ideje, hogy aludjon.

- Rob! – kiáltott fel mikor megfordult

- És mond csak nem lehetne egyszer hármasban is?

- Te kis mocskos! – nevetett Léna és megcsókolta aztán átölelte a férfit. Visszamentek táncolni és később Kim is csatlakozott.

Úgy tűnt mindenki boldog. Paul megtalálta Jennifert, aki vigaszt nyújtott neki Amei nagyon jól elbeszélgetett ezzel a helyes és kedves fiúval Jessevel. Stifler találkozott egy kedves duci lánnyal, akivel jól érezte magát. Peter kicsit berúgott és azon gondolkodott: Apa leszek! Mindenki boldog volt, de senki sem gondolta volna, hogy van egy ember köztük, aki nyugtalan és újabb merényletet tervezz ellenük.