7. fejezet – Cs�kok, �lel�sek �s megint cs�kok

A napok m�g mindig gyorsan �s j�l teltek a f�h�seink sz�m�ra…Jesse �s Amei j�l �ssze melegedtek �s �lvezt�k egym�s t�rsas�g�t �nfeledt mosolyokkal �s hosszas �s �des cs�kokkal. B�r mondjuk az �sszes �jonnan �sszej�tt szerelmes p�r �lvezte az itt t�lt�tt id�t. Hiszen mikor lenne m�skor ennyi idej�k a m�sikra? Mikor besz�lgetn�nek ennyit? Mikor mondan�k ennyiszer egym�snak, hogy szeretlek? Mikor voltak ilyen vid�mak? Sok �rny oldala volt ennek az �letnek itt a szigeten egy �gynevezett civiliz�lt k�rnyezethez szokott embernek, de a  folyton rohan� �letm�dhoz j�l j�tt ez a kis k�nyszer szabads�g a sok h�ress�gnek. Hiszen el�g stresszesen �lt�k �let�ket itt pedig gondtalanul csin�lt�k azt amit akartak...b�r mondjuk az olyan �r�m�kr�l, mint egy �j sz�p ruha v�s�rl�sa le kellett mondani, de naphosszat napozhattak �s f�r�dhettek a krist�ly tiszta �ce�nban �s ihatt�k a p�lmaf�r�l leszak�tott k�kusz lev�t. Persze az�rt nem volt meglep�, hogy haza v�gytak az emberek, hiszen itt nem volt meg az a j�l megszokott k�nyelem az, hogy beled�lhettek este a francia�gyba �s, hogy nem n�zhett�k a t�v�t nem h�vhatt�k fel az anyuk�jukat �s h�t sorolhatn�m a sz�munkra megszokott mindennapos dolgokat ami n�lk�l el sem tudn�nk m�r k�pzelni egy norm�lis napot…De az�rt mi is n�ha elv�gyunk egy ilyen kis lakatlan szigetre ahol nem zavar a f�n�k…ahol nem kell a minden napi k�teless�g�nknek eleget tenni…ahol csak feksz�nk aa homokba �s m�g naptejjel sem kenj�k be magunkat…Igen h�t ez �gy van, de az�rt nem sok�ig b�rn�nk ki. Ez�rt is v�gyunk vissza hamar a megszokott kis �let�nkbe.

 - Jesse! Gyere n�zd meg, hogy milyen sz�p az a csillag! – n�zett h�tra az �res tengerparton Amei a lemaradt fi�ra.

- Megyek m�r baba megyek, de ha �gy rohansz akkor soha nem �rlek be.

- J�l van akkor le is vetem ide magam. – �s lefek�dt a m�g mindig meleg homokba pedig m�r 11 �ra is elm�lt. �s elkezdte b�mulni a felh�tlen eget �s a megsz�molhatatlan mennyis�g� csillag�t amint vil�g�tottak felette.

- Nah m�r be is �rtelek T�ged. L�tod csak meg kellett egy picit �llni! – �s len�zett a l�ny arc�ra onnan pedig a szem�re t�vedt a tekintete amiben ezernyi csillag t�kr�z�d�tt vissza.

- Tudtad, hogy �gitestek vannak a szemedben? – �rdekl�d�tt Jesse Ameit�l.

- Eddig m�g nem, de ha Te mondod! �s hol vannak? – incselkedett a l�ny.

- Megmutassam?

- K�rlek. – mosolygott Amei a fi� arc�ba. Aki lefek�dt mell�je �s fel� hajolt �s elkezdte mutogatni, hogy hol tal�lhat� a szem�ben az a sok kis csillog� p�tty.

- Igaz�n j�l �ll neked. – mondta miut�n � is elkezdett felfel� b�mulni.

- K�szi. – �s a fi� fel� emelkedett �s l�gy cs�kot lehelt a sz�j�ra. Az nem volt rest viszonozni �s �tkarolta a l�nyt �s j� szorosan mag�hoz h�zta.

- Mondtam m�r, hogy direkt mentem neked? – k�rdezte Jesse �s maga al� fektette Ameit.

- Csak tudtam… - nevetett erre a l�ny �s �jb�l megcs�kolta.

- Gondoltam… - �s erre elkezdte puszilgatni a nyak�t…ut�na a v�ll�t m�g nem el�rt a ruh�ja kiv�g�s�hoz. Amit finoman levett a l�nyr�l…�s nyelt egy nagyon az el� t�rul� l�tv�ny miatt. Csak b�multa a l�ny t�k�letes test�t �s finoman �velt vonalait. Nem is b�rta eld�nteni, hogy mag�t a l�tv�nyt csod�lja vagy �rintse is meg �s lepje el finom cs�kokkal. �s addig k�nyeztesse m�g nem v�gig s�p�r test�n a gy�ny�r. Enn�l d�nt�tt ellepte test�t ezernyi apr� cs�kkal, v�gig j�rta az �sszes apr� zugot �s �lvezte ahogyan Amei viszonozza ezt. A k�k �ce�n �s a csillagos �g… minden olyan t�k�letes volt. Pont olyan, mint ennek a szeretkez�snek a t�rt�nete… M�snap reggel egym�s karjaiban �bredtek a homokban.