7. fejezet – Csókok, ölelések és megint csókok

A napok még mindig gyorsan és jól teltek a főhőseink számára…Jesse és Amei jól össze melegedtek és élvezték egymás társaságát önfeledt mosolyokkal és hosszas és édes csókokkal. Bár mondjuk az összes újonnan összejött szerelmes pár élvezte az itt töltött időt. Hiszen mikor lenne máskor ennyi idejük a másikra? Mikor beszélgetnének ennyit? Mikor mondanák ennyiszer egymásnak, hogy szeretlek? Mikor voltak ilyen vidámak? Sok árny oldala volt ennek az életnek itt a szigeten egy úgynevezett civilizált környezethez szokott embernek, de a  folyton rohanó életmódhoz jól jött ez a kis kényszer szabadság a sok hírességnek. Hiszen elég stresszesen élték életüket itt pedig gondtalanul csinálták azt amit akartak...bár mondjuk az olyan örömökről, mint egy új szép ruha vásárlása le kellett mondani, de naphosszat napozhattak és fürödhettek a kristály tiszta óceánban és ihatták a pálmafáról leszakított kókusz levét. Persze azért nem volt meglepő, hogy haza vágytak az emberek, hiszen itt nem volt meg az a jól megszokott kényelem az, hogy beledőlhettek este a franciaágyba és, hogy nem nézhették a tévét nem hívhatták fel az anyukájukat és hát sorolhatnám a számunkra megszokott mindennapos dolgokat ami nélkül el sem tudnánk már képzelni egy normális napot…De azért mi is néha elvágyunk egy ilyen kis lakatlan szigetre ahol nem zavar a főnök…ahol nem kell a minden napi kötelességünknek eleget tenni…ahol csak fekszünk aa homokba és még naptejjel sem kenjük be magunkat…Igen hát ez így van, de azért nem sokáig bírnánk ki. Ezért is vágyunk vissza hamar a megszokott kis életünkbe.

 - Jesse! Gyere nézd meg, hogy milyen szép az a csillag! – nézett hátra az üres tengerparton Amei a lemaradt fiúra.

- Megyek már baba megyek, de ha így rohansz akkor soha nem érlek be.

- Jól van akkor le is vetem ide magam. – és lefeküdt a még mindig meleg homokba pedig már 11 óra is elmúlt. És elkezdte bámulni a felhőtlen eget és a megszámolhatatlan mennyiségű csillagát amint világítottak felette.

- Nah már be is értelek Téged. Látod csak meg kellett egy picit állni! – és lenézett a lány arcára onnan pedig a szemére tévedt a tekintete amiben ezernyi csillag tükröződött vissza.

- Tudtad, hogy égitestek vannak a szemedben? – érdeklődött Jesse Ameitől.

- Eddig még nem, de ha Te mondod! És hol vannak? – incselkedett a lány.

- Megmutassam?

- Kérlek. – mosolygott Amei a fiú arcába. Aki lefeküdt melléje és felé hajolt és elkezdte mutogatni, hogy hol található a szemében az a sok kis csillogó pötty.

- Igazán jól áll neked. – mondta miután Ő is elkezdett felfelé bámulni.

- Köszi. – és a fiú felé emelkedett és lágy csókot lehelt a szájára. Az nem volt rest viszonozni és átkarolta a lányt és jó szorosan magához húzta.

- Mondtam már, hogy direkt mentem neked? – kérdezte Jesse és maga alá fektette Ameit.

- Csak tudtam… - nevetett erre a lány és újból megcsókolta.

- Gondoltam… - és erre elkezdte puszilgatni a nyakát…utána a vállát míg nem elért a ruhája kivágásához. Amit finoman levett a lányról…és nyelt egy nagyon az elé táruló látvány miatt. Csak bámulta a lány tökéletes testét és finoman ívelt vonalait. Nem is bírta eldönteni, hogy magát a látványt csodálja vagy érintse is meg és lepje el finom csókokkal. És addig kényeztesse míg nem végig söpör testén a gyönyör. Ennél döntött ellepte testét ezernyi apró csókkal, végig járta az összes apró zugot és élvezte ahogyan Amei viszonozza ezt. A kék óceán és a csillagos ég… minden olyan tökéletes volt. Pont olyan, mint ennek a szeretkezésnek a története… Másnap reggel egymás karjaiban ébredtek a homokban.