9.fejezet – változások ideje

Fájt a fejem. Iszonyatosan. Nem gondoltam volna mikor Louis életéről mesélt, hogy a vámpíroknak vannak ilyen fájdalmai. De most már tisztán látom, hogy bizony vannak. Lestat aléltan feküdt mellettem.

-         Nem tudom Margaret mi történt veled, de az biztos, hogy jó dolog. – mondta Lestat és egyre szaporábban vette a levegőt

-         Csak megkívántalak… ennyi. – válaszoltam és felkeltem az ágyból.

-         Jó, de napi 3 – szor? – kérdezte és csodálattal bámult

-         Igen. Nem nagy cucc! – felöltöztem megcsókoltam Lestatot, aztán egy kicsit szívtam a véréből és így szóltam – Most jöjj szerelmem, éhezzem…

-         Nekem mondod… huh!

---------------------------------------------------------♥------------------------------------------------------

Aznap legalább 15 embert gyilkoltunk meg közösen. Ahogy elindultunk, hogy becserkésszük a 16-ik áldozatott is felbukkant a bátyám. Ruhája véres volt.

-         Jack mi történt veled? – kérdeztem és elkaptam bátyám.

-         Zsaruk… keresnek…

-         Mi? – nézett rám értetlenül Lestat.

-         Vigyázz! – Jacket bedobtam egy bokorba Lestatot lelöktem a közeli padra, aztán odaültem mellé és elkezdtünk csókolózni. Alig  1 percen belül megjelent három rendőr és egy halk köhögéssel jelezték, hogy hahó mi is itt vagyunk.

-         Jó estét! – köszönt az egyik és felmutatta jelvényét.

-         Jó estét biztos úr! – köszöntem, míg Lestat csak bólintott egyet.

-         Mondja hölgyem, nem láttak erre az elmúlt hetekben egy nyomozót a neve Edmond Silakury. A nyomozó egy bizonyos Margaret Leonát keresett. – szólt jobb oldali rendőr. Lestat rám nézett, de én nyugodt voltam.

-         Ez érdekes én vagyok Margaret, de nem találkoztam semmilyen Edmond nyomozóval és most ha megbocsátanak… - újra megakartam csókolni Lestatot, de a férfi elkapta a kezem és egy bilincset rakott rá.

-         Miss. Leona jogában áll hallgatni minden, amit mond…

-         Blablabla… - szóltam közbe és elkaptam a bal szélső rendőrt. Lestat a középsőt és Jack kitörve a bokorból a jobb oldalira vetette rá magát.

-         Huh! Szép munka húgi. – szólt Jack és megveregette vállam.

-         El kell mennünk innen – szólt Lestat

-         Remek menjünk vissza a várba – szólt röhögve Jack

-         Úgy értem, hogy New Orleansból te idióta! – ordított rá Lestat

-         Jól van! Elnézést… - szólt Jack és elindult a faluból kivezető út felé.

-         Lestat… - megragadtam Lestat karját és a földre rogytam.

-         Margaret! – Lestat letérdelt mellém és megfogta kezem.

-         Elmegy…

-         Kicsoda Marg?

-         Akasah! – abban a percben hirtelen kitört testemből egy lélek és egyenesen a csillagok felé indult. Elájultam.

Következő reggel Louis ott ült ágyam szélén. Lestat pedig egy ember vérét csapolta egy boros pohárba.

-         Felébredtél? – kérdezte Louis és rám mosolygott.

-         Te meg mit keresel itt? – kérdeztem értetlenül és Lestatra néztem, aki elindult felém a vízzel.

-         Megtaláltam, akit kerestem… - szólt vigyorogva Loui és csettintett egyet mire Claudia lépett be az ajtón.

-         Megint ugyan az a trükk? – kérdeztem a gyermeket, és rámosolyogtam

-         Aha! – bólintott a lány és megölelte Louit. 

-         Igyál! – adta oda a poharat Lestat és én az utolsó cseppig megittam tartalmát.

-         Kösz… egyébként az tényleg megtörtént? – kérdeztem Lestatot.

-         Hogy távozott – e Akasah? – kérdezett vissza mire én csak bólintottam. – Igen.

-         Hála az égnek. Már alig bírtam vele… az volt az a szóval te tudod Lestat.

-         Aha, de az a részed nagyon fog hiányozni.

-         Hát talán, ha kedves leszel, visszatér. – nevettem el magam. Loui és Claudia időközben kimentek a szobából.

-         Azt hiszem hölgyem, tudom mért ment ki ez a két jó vámpír.

-         Oh én is tudom… - azzal megcsókoltam Lestatot, aki azonban így szólt…

-         Holnap este el kell mennünk. Tudod a zsaruk…

-         Hát holnap még messze van… - kacsintottam rá és ő erre elnevette magát.